utózönge

Este bementem a hálószobába, hogy elaltassam Szirkát. Amikor felült az ágyra, boldog mosollyal kezdett a szemével követni valami mozgó dolgot.

Egy kétméteres szúnyogot.

Befőttes üveggel elkaptam, megmutattam Szirkának, hogy ott van benne, aztán kiengedtem az ablakon.

Általában 5 perc alatt elalszik szopival, ha nem jön közbe valami (pl. kutyaugatás, amikor is tya, Apát, tót /ajtót, vagyis menjünk ki Apához/, a kisebbik kutya hangjára pedig nembát, cija), de most egy jó 10 percet beszélgettünk a szúnyogról. A beszélgetés során sokszor elhangzott a nyog, az eepűt és a nembát. Számtalanszor elmondtam neki, hogy mi történt, ő mindig közbefűzte ezeket, ill. ezekkel ösztönzött, hogy mondjam el újra. Arról is meg akart győződni, hogy én sem bántottam a szúnyogot:

- Nembát.
- Nem bánt a szúnyog, ez nem olyan fajta volt.
- Nembátt. (Valahogy másképp ejtette, látszott, hogy mást akar mondtani.)
- Nem bánt. Mi sem bántottuk, segítettünk neki, hogy el tudjon repülni.
- Jó, jó, jó.

Közben egy távoli, furcsa nevetést hallottunk. Szirka az ablak felé mutatott:
- Nyog!
De megegyeztünk, hogy nem a szúnyog nevet, hanem egy bácsi.
- Bácsi. Hahaha.

Tüsszentést is hallottunk, Szirka azt hitte, Márkus volt. Csillogó szemmel kommentálta (ma egész nap távol volt, hiányzott neki):
- Ka paaci (a hapci mostanában valahogy így hangzik).


Mikor végre elaludt és már tettem volna le, akkor mint a horrorfilmekben, amikor már azt hinnéd, hogy vége, de még váratlanul újra feltámad a szörny, hirtelen kinyitotta a szemét:
- Eepűt!
Aztán visszahanyatlott és tovább aludt.

palitta