Május elején, amikor még nem tudtuk, mennyire utál Ármin utazni és milyen könnyű nála túlfeszíteni a húrt, ha nem fekhet le szépen csendben pár órára velem együtt legalább egyszer egy nap (ami közben bármikor szopizhat), szóval hetekkel ezelőtt elutaztunk Mamához (a hegy nem jött Mohamedhez).
Szirka számára a fénypont az uncsitesók társasága és az udvar volt. Jöttében-mentében rendszeresen és boldogan odakiáltott Mamának is (Mama!), de játszani azért a gyerekekkel játszott.
Pl. zongorán.
Aztán meg a homokban.
Homoksütik sültek,
alagutak fúródtak,
buborékok fújódtak.Csak azt nem díjazta, hogy haza kellett jönni.
bejegyzés
1 megjegyzés:
Édesek a képek (mint mindig). Ármin pont olyannak hangzik, mint a mi Sárikánk, annyira ki tud zökkenni a saját ritmusából, pl. egy dublini túra miatt, ami összesen4 óráig tartott , hogy napokig csak sírt utána. Ő is órákat tölt mellettem, beszélget, simul, elhúzódik néha, visszafordul, szopizik. Nagyon kell neki ez a melegség, amit utazáskor nem lehet pont úgy megadni, ahogy ő igényli.
Megjegyzés küldése