baleset

Na, nem kell megijedni, nem arról a véres balesetről fogok mesélni, amelynek következtében most egy lüktető bemetszést viselek a hüvelykujjam hegyén. Egy vértelen, sőt, ha lehet ilyet mondani, kedves balesetről számolok be.

Történt, hogy a teraszajtót kinyitottam bukóra és kimentem gyorsan odatenni egy adag mosnivalót. Szirka megörült a friss levegőnek és ki akart menni az erkélyre. Amikor kiléptem a nappaliból, épp Andrishoz spurizott, hogy megnézze, nála ki tud-e menni (ez a két szoba nyílik a teraszra). Látta, hogy ott is csak bukóra van nyitva (hűvös van ma), ezért visszament a nappaliba és valahogy mégis megpróbált a réshez férkőzni. Ezt viszont csak a kanapén keresztül tudta (volna) abszolválni, ahol épp Ármin gyakorolta a macskavarázslatot. A nagy nyomakodásban valahogy ráléphetett a picire, mire az hangos vészjelzéseket adott le. Az univerzum segítő erői (miszerint Apa és Anya) nyomban összesereglettek a két síró gyerek megvigasztalására. Ármin csak kiabált és hamar meg is nyugodott a babusgatásra: látta, hogy mégsem az a világ igazságtalan rendje, hogy őt Tiporják.

Szirkának viszont potyogtak a könnyei és mondogatta, hogy nem, nem. Nem csak megijedt a kiabálástól, hanem rosszul érezte magát, hogy ennek ő volt az oka. Megnyugtattuk, hogy tudjuk, hogy nem akarta bántani és ha máskor nem lép rá, akkor nem is fogja. Ármin még kicsike és nem tud arrébb menni, neki kell vigyáznia, hogy ne másszon rá. Végül adott egy "minden rendben" puszit Andrisnak és az ekkor már nyugodt Árminnak, majd babázni kezdett. Pampuskát a földre tette és félig rálépett. Pampuska erre sírva fakadt, de Szirka felvette, magához ölelgette, sőt meg is szoptatta. Pampuska mosolyogva nyugtázta, hogy semmi baj.