Várom a védőnőt

A címet nem az alliteráció vagy az irónia miatt választottam: tényleg várom a védőnőt és a gyermekorvost, akik Ármin születése óta minden héten benéznek hozzánk, külön-külön.

Először azt gondoltam, hogy jajnekem, minek jönnek ennyit, majd lesznek a kínos beszélgetések a hordozásról, együttalvásról, tandemszoptatásról, miegymásról és én csak idegeskedek. Nem mondom, merül még fel olyasmi, amiket egy "normális" családban nem kell forszírozni, de részben látja a védőnő, hogy jól mennek a dolgok (Ármin hízik, nincs egész nap megkötözve rajtam, a nagy ágyon korlát van stb.), részben pedig meg tudom csinálni, hogy ha egy kérdést feltesz, akkor arra úgy reagálok, mintha csak egy kérdés lenne a puszta információszerzés céljából és nem implikálna az égvilágon semmit (Egy-egy kérdésnél ez egész természetes, csak amikor ömlesztve jött sok ilyen, akkor rogytam meg a végére. Igaz, hogy akkor alapból elég feszült is voltam a várakozástól.). Azt is békésen el tudom mondani minden héten, hogy nincs babakocsink és nem esik zokon, hogy következő héten megint el kell mondanom.


Így aztán tényleg örülök, hogy jön és megkérdezi hogy vagyunk, hogy ha kérdésem van, vannak ötletei, hogy mindig megdicséri Szirkát és olyan tapasztaltan nyúl a gyerekekhez, hogy azt külön öröm nézni. A vele való beszélgetések kielégítik a "mennyit hízott a gyerek és hogy alszik éjjel"-típusú eszmecserék iránti nem túl erős, de létező igényemet is (másokat nem kell ezzel terhelnem). Bónusz, hogy már nem csak érdeklődik az EC iránt, hanem lelkes híve is lett. Először csak pisilésből tartottunk neki bemutatót, de a múlt héten egy gyönyörű, tankönyvi kakálást prezentáltunk: Homlokráncolás, csücsörítés, gondterhelt arckifejezés és nyögdécselés, puki, kaka ki, pisi ki, elégedett mosoly. (Nem mindig ilyen egyértelmű, hogy mikor végzett.) És tényleg olyan jó látni, milyen tapasztalt szemmel néz a dologra, rögtön érti, hogy ez a hasfájás ellen is milyen jó (Árminnak különben elég érzékeny a pocija, nagyon kell vigyáznom a szeles dolgokra), hogy a gyereknek abszolút nincs ellenére, sőt, szemmel láthatóan jól esik neki, hogy az arcán, mozdulatain tényleg lehet követni, hogy mi folyik odabenn és hogy az egész valami nagyon-nagyon természetes és jó dolog.

Meglepő biztonságot adnak a gyerekorvos látogatásai is. Először azt gondoltam, hogy ugyan minek minden héten megkopogtatni Ármin hátát, mikor utál pucérkodni, de aztán rájöttem, hogy a menetrend szerinti paráimra kiváló gyógyír, hogy "tegnap nézte meg a doki, nem lehet baj" ill. hogy "holnap megnézetem, hogy nincs-e ilyen gondja". És még receptekért sem kell bemennünk a rendelőbe. Sőt, az oltásokat is itthon fogjuk megkapni.

Terhesen-idegesen nem is gondoltam volna, hogy ez is a jó változások között lesz, amit Ármin születése hoz.