A születésnapi ünnepségsorozat

szombaton csúcsosodott ki, amikor a rég nem látott Barbival*

teljessé lett a gyermeklétszám,


és lett torta,


meg gyertyafújás,


meg csillogós papírba csomagolt ajándék,

miszerint busz,
aminek vannak nyitható csomagtartói, motorháza és rengeteg helye, ahová a figurák pakolászhatóak. A játék nem csak Apának tetszett:

Márkus és Szirka ezt alkották.

Természetesen a figurák a kedvencei (Palitól kapott is egy jó párat pluszban), viszont azokat már szépen illeszti: állítja és ülteti a megfelelő felszínekre. (Ezt a virágokkal kezdtük, azoknál csak egy lukat kell passzentani).

Márkustól pedig (a piros, a kék és a sárga után) megkapta a színes könyvek zöld kötetét.

Ráadás: gyertyafújós videó. Az eleje olyan volt mint tavaly (csak több gyertyával), ez csak az utolsó fújás:




* Annyira régen láttuk (karácsonykor), hogy Szirka talán már nem is emlékezett rá. Érdekes módon a nevére igen, azt örömmel mondogatta, amikor előző nap megtudta, hogy jön, de amikor meglátta, néninek szólította. (Vagy lehet, hogy ez csak a kategória megjelölése volt? Erről holnap posztolok másik példát.) Kis idő múlva már együtt játszottak és nevetgéltek a teraszon, melengették a szívemet. Amikor pedig Barbi felállt és be akart jönni, Szirka egy Nem, nem!-mel rendreutasította és visszaültette.