mondanak ezt is, azt is

Elmentünk a másik két oviba is, ahonnan nem ráztak le már a telefonban. Ha minden infó bejön, írok majd ezekről is, de most csak annyit, hogy az egyik helyen az alapján döntik el, hogy felvehető-e egy gyerek, hogy szobatiszta-e és hogy mennyire fejlett a mozgása és a beszéde.

Az utóbbi valószínűleg Szirka esetében nem ütné meg a mércét, főleg, hogy az elmondás szerint nála a szakértői bizottság véleménye lenne a meghatározó - velük meg gyakorlatilag szóba sem állt. Szerencsére az óvodában sem az lesz a mérvadó, hogy mit produkál vadidegenek előtt egyedül /persze gondolom, azért nem lesz egyszerű dekódolni az olyanokat, mint deg ka (hideg az uborka)/ és szerintem ha lassan is, de biztatóan alakul a beszédértés és a produkció is.

Amikor énekel, olyan szavakat is kimond, amiket máskor egyáltalán nem vagy csak sokkal redukáltabb formában. Eszembe jutott, hogy ezeket talán nem is érti, csak utánozza, mint egy halandzsa mondókát (pl. antanténusz). Meg is lepett, amikor Gryllusék diófáját hallgatva elértünk ahhoz a részhez, ahol a kisfiú fára mászik, reccsen az ág, az apukája meg fejcsóválós hangon rászól, hogy "kisfiam" - és Szirka hozzátette:
- Jajaj! Hoppá!

Valamit a hangrendről is tud, mert Ármint úgy becézi, hogy Mike (a babami és a mi baba mellett).


Az egyik könyvben kisegerek hancúroznak, akiknek anyukájuk is van, ezért ők baba gér.

A másik könyvben a farkasok egymás nyakába állva próbálják elérni a kismalacot a fán:
- Kas, öt-hat-hét.

A harmadikban úszógumija van a kislánynak. Több rajzon is úgy néz ki, mintha labda lenne nála. Amikor megértette, hogy igazából az a derekán van és nem labda, mondta, hogy mi (gumi) és megmutatta, hogy a hajunkban is mi van.

Magára általában azt mondja, hogy ka, időnként cikka, a minap viszont megint használta az én-t és el is helyezte magát, hogy kikhez tartozik: A könyvben először az illusztrációra mutatott: kek (gyerekek), aztán magára: kek.

Azt is tudja, hogy én néni vagyok. Egy képen egy négytagú család kirándul, ott mondta a kisfiúra, hogy Ármin (pedig nem baba van a képen), rám nézett, hogy értem-e, miről beszél, aztán az anyára mutatott: anya, majd rám: néni. Ez nem teljesen saját ötlete, mert el szoktam neki magyarázni, hogy a néni a kisfiú anyukája és hogy olyanok mint mi, mert van egy anya, egy apa, egy kislány meg egy kisfiú stb., vagyis ezeket a viszonyokat sokszor elmondtam neki, amikor ilyen képet láttunk, de most magától állt elő vele és láttam, hogy érti is a párhuzamot.

Talált egy üres csigaházat. Elmagyaráztam, hogy nincs benne csiga, az csak a háza. Amikor megértette, nyugtázta: Nem ga. Hász.

A kiejtése is javul és új hangokat ejt: a kukk már kukukk lett, sokszor egyenesen kukucs.


Én ezeknek örülök.