Mineve

Ha az embernek sok gyereke van, előfordul, hogy összekeveri a nevüket. Én olyan ember vagyok, akinek ehhez kevés gyerek is elég. Már Barbi, Márkus és Andris neveinek megkülönböztetése is kihívás volt. Amikor Szirka megszületett, gyakran Márkusnak szólítottam (mit nekem nemek), és gyakran szaladtam bele ilyesmibe, hogy "Szirka! Vagy Márkus, vagy melyik is vagy te..., Andris!" (Bár odáig nem jutottam, mint egyik barátunk, aki egy népes család újabb gyerekére hirtelen azt mondta: "Na és hogy van a kis hogyafenébehívják?")

Na most jött Ármin és az egészet jól megkavarta nekem. Szirkát elkezdtem Barbinak hívni, őt meg Áronnak (talán mert az uncsitesó Áronnak is ilyen jellegzetes, Nagyapótól örökölt koponyaformája van?). Lassan már többször használom ezeket az "álneveket", mint az igaziakat.

De ami igazán durva volt, az a kórházban esett meg. Mentem Árminért a csecsemőosztályra és ahogy beléptem, azt láttam, hogy egy babának épp egy ollót dugnak a szájába, nyilván hogy a lenőtt nyelvét felvágják. Nem is vettem észre, mennyire megrázott a látvány (később rájöttem, hogy egy nagyon rossz filmes emléket is felidézett bennem, amiben egy kisgyereknek kivágták a nyelvét), léptem tovább a kis kocsikhoz, amiben a babák voltak és kerestem Ármint, aki nem volt ott. Kérdezték, hogy mit akarok, mondtam, hogy a kisfiamért jöttem, de nem látom sehol. "Hogy hívják a kisfiát?" És semmi, de semmi a világon nem jutott eszembe. Se az Ármin neve, se másé, se keresztnév, se családi (nálunk ebből is van egy pár, ugye), csak egy sötét képernyő. Próbáltam felvenni a saját fonalamat és kapaszkodtam az utolsó gondolatba, ami a sötétség előtt még felvillant és újra elmondtam, hogy nem látom sehol a kocsiját. "De anyuka, mi a neve a kisfiának?" Eddigre valahogy eszembe jutott és áthozták a szomszéd helyiségből, de kértem, hogy egy pillanatra hadd üljek le, mert rosszul vagyok.

Mondjuk ez inkább a kórházról szól, mint a nevekről (ill. arról, hogy hogy bírtam a kórházat), mert ott az is megesett, hogy amikor az esti vizitet gyorsan le akarták zavarni és csak benézett a doki, hogy "Jól van?", akkor azt feleltem, hogy "Jól van."

A 3. számú gyermek magát 4. számú gyermeknek álcázva igyekszik összezavarni kószaeszű édesanyját