most én

Köszönöm szépen a sok kedves ránkgondolást, gratulációt, jó kívánságot, érdeklődést!

A kórházról inkább nem nagyon írok, csak a tanulságot, hogy hiába kedves velem mindenki én akkor is utálok ott lenni és a világ legrendesebb emberére is tudnék haragudni, ha egy kórteremben kellene laknom vele. A műtét borzalmas volt, jobb lenne, ha azt is inkább elfelejteni igyekeznék, bár a fájdalom ennek erősen ellene dolgozik (az egész belsejemet szétszedték és újra összevarrták, a hányás után komolyan elbizonytalanodtam pár percre, hogy túlélem-e ezt a dolgot és az egész olyan sokáig tartott, hogy az összevarrás végén már éreztem az öltéseket). A testi fájdalomhoz képest most még nem is tűnik olyan nagynak a lelki, hogy nem szülhettem. Az orvos, akinek a tudásában bízom, nem tartotta biztonságosnak, hogy tovább várjunk vagy most indítsuk a szülést, én pedig nagyon akartam vigyázni a babára (aki a szülés idejére éppen farral fordult lefelé és családi divat szerint a nyakán viselte a köldökzsinórt).

Itthon minden összehasonlíthatatlanul könnyebb, a fájdalom is lassan-lassan enyhül (közben begyulladt a sebem, de már sokkal jobban van, bár 2 napja meg a fejem fáj) hasonló sebességgel helyükre kerülnek a dolgok is az új világunkban.

Szirka először nagyon örült nekünk.



Egész addig, míg Ármin egyet nem nyekkent. Azóta hozzá sem ért, többnyire a közelünkbe sem jön. Ha Andrisnál van Ármin, akkor meg őket kerüli. Tanakodtunk, hogy mit érezhet. Először azt hittük, hogy a nyekkenés/sírás hangja ijeszti meg (Ármin meglehetősen erős orgánummal bír), de az éppen békésen nézelődő babától is tart. Nem egyszerűen "zavarja", hanem olyan szinten készen van tőle, hogy éjjel felriad, hogy "baba, baba". Gondoltunk arra is, hogy nem is fél tőle, hanem épp hogy túlságosan együtt érez vele - vagy a kettőnek a keveréke. Jelenleg, ha Ármin sír, egyikünk vele foglalkozik, másikunk Szirka könnyeit törölgeti. Mivel Ármin 24 órás testkontaktust igényel, ez azt jelenti, hogy vele a karomon eszek, Szirkával a sarkamban pisilek és ott tévézik az üvegparaván mögül, ha zuhanyzom (legalább van, aki lelkesen biztasson) - amikor a körülmények egyáltalán engednek ilyen luxushobbikat.

állandó programunk

Éjszaka Ármin már egész jólnevelten viselkedik (de külön alszunk Szirkától, mert első éjjel felsírt és Szirka nagyon megrémült, át is ment Andrishoz - azóta nem is próbáltunk újra hármasban aludni), 2-3 óránként ébred, szopizik és visszaalszik, ezért remélem, hogy lassan nappal is felvesz egy ritmust, nem lóg majd egész nap a cicin. Egyelőre az az eredmény nála, hogy nem sírja végig, míg wc-re megyek. Persze, jogos, hogy egy újszülött az anyjával akar lenni, de Szirka nagyon hiányzik. És a Szirka nyugalma is.