Mit lehet kezdeni egy újszülöttel

miután kiszórakoztuk magunkat azon, hogyan utánozza a cuppogást/csámcsogást, oroszlánszájtátást, ó-ó-ó-tündérkaszinó-akire-jut-tizenhárom-az-lesz-a-fogót és hasonlókat?

Indítsuk el a pelenkátlanság felé vezető úton!
(Nem kell aggódni, mindene szépen megvan, csak diszkrécióból homályoztuk ki.)

Mivel Ármin nagyon soványka, ezért roppant fázós is, így nála még nem jöhet szóba a pucérkodás. (Örülök, hogy már az eldobhatóból kibontásokat átvészeli; a kórházban minden tisztábatevést végigsírt.) Amikor viszont jó kedve van, pelenkacserék alkalmával felkínáljuk neki az "alternatív módszert", azaz a csap fölé tartjuk. Meglepően gyakran (gyakorlatilag mindig) ki is használja a helyzetet. Ha pedig kibontáskor pisil a pelenkára, ugyanúgy mondom neki a pis-pis-pisst és megdicsérem, mintha én kezdeményeztem volna. (Különben a pelenkázás most meglepően macerásnak tűnt az EC-hez képest. Biztos ezt is szokni kell és Szirkával is messze van már a macerás EC korszak.)

És igen, másodszor is teljességgel hihetetlen, hogy a 10 napos töpszli száraz pelussal várja meg, míg kiviszik pisilni-kakálni. Szerintem rájött, hogy kevesebbet piszkálom az utálatos nedvestörlővel, ha nem a pelusba rottyant, mert most zsinórban a negyedik kaka landol a kijelölt helyen. Rém büszke vagyok - megint.