Óvodameccs, 1. menet

"megállapítható, hogy Budapest XII. kerület oktatási rendszere befogadó, az intézmények nem folytatnak szegregáló oktatás-szervezési gyakorlatot"

Budapest XII. kerület Hegyvidéki Önkormányzat Közoktatási - Esélyegyenlőségi Programja

Ahogy már írtam, Szirka április végén lesz 3 éves és szeptembertől óvodába szeretnénk járatni. Szeretek vele itthon lenni és a kistesó is jön, vagyis nem is a "hova tegyem?" miatt gondoltunk erre, hanem ő vágyik a gyerekek közé és minden bizonnyal fejlesztő hasással lenne rá a kortárs közösség. Szirka ugyanis utánzással nagyon jól tanul. Mellesleg önállóan eszik, szobatiszta, öltözködésben segít, lehet vele kommunikálni, kedves, barátságos, érdeklődő, türelmes. Gyógypedagógusunk normál közösséget javasol neki. Oda pedig elvileg úgy kerülhet, ha felveszi egy óvoda, amelynek az alapító okiratában szerepel, hogy sajátos nevelési igényű (SNI) gyerekeket fogad. Az intézmény dupla fejkvótát kap utána, cserébe pedig gondoskodik a fejlesztéséről. A mi kerületünkben nem kevesebb, mint 8 ilyen óvoda van - papíron. Elolvastam a tájékoztatóikat és végigtelefonáltam őket.

Elsőnek egy logopédiai ovit hívtam. Haboztam, hogy elég integrált közeg lenne-e ez Szirkának, hiszen épp a beszéd az, amiben szerintem leginkább szüksége lenne a húzóerőre, de az alacsony csoportlétszám, az intenzív beszédfejlesztés, az Ayres és a HRG lehetősége (mindkettő DS gyerekekkel is használt mozgásos terápia) nagyon meggyőző volt. A vezető viszont azt mondta, hogy a logopédiai csoportba csak olyanokat fogadnak, akiknek a vezető tünete a beszédfejlődés elmaradása és hiába állítottam, hogy Szirkával épp ez a helyzet, azt a választ kaptam, hogy nem, neki a Down szindróma a vezető tünete (nem vitatkoztam). A logopédiai csoportba nem veszik fel, mert oda szigorúan csak értelmileg ép gyerekek mehetnek (Szirka értelmi szintje valószínűleg kiderült az én hangomból), más csoportokba járók pedig nem kaphatnak sem logopédiai, sem mozgásfejlesztést (amit sajátosan úgy fogalmaznak meg a honlapjukon, hogy más csoportokban "igény szerint logopédiai fejlesztés" van), ezért oda sem veszik fel. Oké, döntsék el ők maguk, hogy kit vesznek fel, de miért kell ködösíteni, hazudni? Szégyellik a döntésüket?

Egy másik óvoda céljai között ezt olvastam: "A gyermekek életkoronként és egyénenként változó testi-lelki szükségleteit kielégítjük, hangsúlyozva az egyéni bánásmódot, differenciált fejlesztést. Fejlesztő pedagógusok, gyógytestnevelők és logopédusok segítik az egyéni eltéréseket toleráló, arra építő képességfejlesztést." Ez lesz ám a nekünk való hely!

Egészen addig az is volt, míg meg nem említettem, hogy Szirka Down szindrómás. "Milyen szindrómás? Micsoda? Down? Képtelenség! Hát itt 30 gyerek van egy csoportban! (A tájékoztatóban ezt úgy jelölik, hogy "átlagosan 20 fős csoportok".) Már van olyan, ahol 28-an is vannak! (Műveltebb körökben erre mondják, hogy WTF) Ide nem jöhet." Már csak kíváncsiságból is megkérdeztem, hogy akkor hogy is értették az alapító okiratban azt a sajátos nevelési igényt, hát ők azokra gondoltak, akiknek kisebb logopédiai problémájuk van. Tényleg fura volt a vehemencia, amivel hárított, mintha attól félne, hogy az éj leple alatt odalopódzunk, a rácson begyömöszölöm ezt a veszélyes gyereket, aztán elszaladok. Szegény, ha tudná, milyen az, akitől így fél, lehet, hogy a végén csak ilyeneket akarna. Mikor harmadjára fogott bele, hogy nem tud felvenni most ezért egy még egy óvónőt, megkérdeztem, hogy miért is kéne plusz ember Szirkához. "Ne haragudjon anyuka, én dolgozom, kérjen segítséget az önkormányzattól."

Egy másik helyen tényleg fogadnak SNI gyerekeket: hallás-, látás- és mozgássérülteket. Úgy látszik, a tanulásban akadályozottság valami veszélyesebb kór, mert csak őket nem. (Nem várom, hogy ez az egy ovi fogadjon minden búbánattal. Ha lenne másik, ahova mi is mehetünk, akkor fel sem tűnne, hogy van egy, ahol másra specializálódtak.) Montessori, aki értelmi sérültekkel dolgozta ki a módszerét, és akit itt elvileg követnek, most bizonyára forog a sírjában. Ide küldtek volna egy másik oviból is, mondtam, hogy most beszéltem velük és oda sem mehetünk. "Hát akkor nem tudom hova, de ide nem, az biztos." Nyílt beszéd. Máshol azt mondták, hogy van "az ilyeneknek" külön óvoda a városban, vigyem oda. De Szirkának normál közösséget javasolnak. "Igeeen?! Hát akkor nem tudom." Volt ahol arra kérdeztek rá, hogy jól értik-e, hogy nincs intézetben a gyerek. És ismétlem, valamennyi hely deklaráltan fogadja a speckó gyereket.

A legszimpatikusabb elutasító különdíját az a vezető nyerte, aki azt mondta, hogy ő nem meri bevállalni, mert nem nagyon tudja, hogy ez mivel jár, ő csak egy óvónő. Részben nagyon meg tudom érteni, én is féltem a DS-től, amíg nem tudtam, hogy mi az. Másrészt viszont nem a hentest hívtam, hanem egy óvodát, ami elvileg sajátos nevelési igényű gyerekeket is fogad. De ismét csak mentségére: én is el tudtam volna végezni úgy a pszichológia szakot, hogy csak felületes ismereteim vannak a DS-ről és nagyjából azt szűröm le, hogy egyszerűbb őket elkerülni. Összességében tényleg szimpatikus volt, még olyanokat is jelzett, hogy sejti, hogy érzelmileg nehéz lehet ilyeneket hallani, de nem tud mit tenni.

Egy helyen a nagyon korrekt és hozzáértő vezető azt mondta, a szakértői véleményt mindenképpen várjuk meg (egyelőre ott tartunk, hogy elküldtem a levelet, amiben kérjük a vizsgálatot) és ha ők javasolják, természetesen felveszik. Fejlesztést azt viszont nem tudnak a számára biztosítani, bár logopédus jár ki hozzájuk, mint a kerületben minden ovihoz.

Két további óvodában kaptam még hasonló lebegtetett választ, mindkét helyen azt kérték, menjünk majd be a nyílt napjukra és beszéljünk személyesen. Ez egyrészt azt jelenti nekem, hogy van valami fogalmuk a DS-ről (legalább annyi, hogy nem egyformák), másrészt azt remélem, hogy ha látják Szirkát, akkor nem nagyon lesz kifogásuk ellene. További részletekbe nem mentünk bele (egyiküket rosszkor is hívtam), úgyhogy azt nem tudom, hogy fejlesztést kapna-e vagy azt külön kell megoldani, ha fel is veszik. Az egyik ugyan említi az Ayres terápiát a tájékoztatójában, de most már kicsit fenntartásokkal kezelem, amit ezekben olvasok.


A mérleg tehát az, hogy 8 SNI gyerekeket fogadó oviból 5-ben kapásból elhajtottak, többen azt sem tudták, mi az a Down-szindróma (nem a rémült hölgy volt az egyetlen, aki többször visszakérdezett), 3-ban pedig függőben van a dolog és a személyes benyomásoktól ill. a szakértői véleménytől függ, hogy fogadják-e. A fejlesztés még külön téma lesz.

Viszont itt még messze nincs vége a dolognak, talán nem is ennyire sötét, mint amilyennek így elsőre látszik, hiszen még nem beszéltem az önkormányzattal sem és nem voltunk a szakértői bizottság előtt, akiknek a segítségére komolyan számítok. A magánóvodákat sem hívtam még, amilyen árakat hallok, nem igen engedhetnénk meg magunknak egy ilyet. Azért egy párat biztos megkérdezek, legalább azt tudjam, hogy mehetnénk-e, ha tehetnénk.

Magamban pedig azon vacillálok, hogy vajon tényleg tesz-e olyan jót Szirkának a "normál" egykorú közösség, mint amekkora terhet jelent a 25 gyerek társasága plusz a külön fejlesztésekre járás. Azon nem búslakodok, hogy esetleg valami szuper oviba nem jutunk be, mert abban tökéletesen biztos vagyok, hogy ha valakit veszteség ér, azok nem mi leszünk, hanem az óvoda, amely nem fogadja Szirkát.