Az alábbi paparazzo felvételeken az látható, amint Andris elszundított a kanapén. Az nem, hogy Szirka először mellé feküdt ugyanabban a testhelyzetben és segített neki szuszogni. Aztán nem bírta tovább nézni, hogy az Apája milyen bánatos ábrázattal alszik: addig puszilgatta, míg álmában is mosolyra nem bírta. Akkor megnyugodva továbbjátszott.
2009. január 28., szerda
Nálunk aludni is csak mosolyogva lehet
Bejegyezte:
andrea
mikor:
19:02
Címkék: személyiség, társas készségek
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
3 megjegyzés:
Istenem de édes:):):) Úgy megpuszilgatnám!
Ebben nemcsak az a csoda, hogy megtörténik, hanem az is, hogy van, aki ezt észreveszi.
Somebody de jól leírtad!!!!!:)
Megjegyzés küldése