pis-pis-pisss

Akkor most elmondom, hogyan intézi Szirka a kis- és nagydolgait.

Létezik egy ún. pelenka nélküli, természetes csecsemőhigiénia, amiben a gyerekeknek nem kell megtanulniuk, hogy a pisi-kaka helye bizonyos kortól nem a nadrágban van, mert eleve nem tanulják meg, hogy oda kell intézni a dolgot. Hanem hova? WC-be, mosdóba, tálkába, bilibe, a szabadba - kinek mi szimpatikus és mit diktálnak a körülményei.

De hogyan lehet rávenni egy csecsemőt, hogy ne pisiljen oda mindig mindenhova? Egyszerűbb, mint hinnénk: nem őt kell rávenni, hogy akkor pisiljen, amikor akarjuk, hanem nekünk kell odafigyelni rá. Meg lehet figyelni a napi ritmusát (reggel többször kell neki), szokásait (ébredés után, szopcsi közben, hosszabb ébrenlét után), jelzéseit (hirtelen megáll és "elgondolkodik", nyugtalan lesz, nyögdécsel) és rá lehet hangolódni annyira, hogy időnként egyszerűen van az embernek egy olyan érzése, hogy ennek a gyereknek most pisilni/kakilni kell. Ez kicsit hihetetlenül hangzik, de egy pici baba és az anyukája között elég erős kötelék van ehhez. Előfordul persze "téves riasztás" is, amikor valójában nem kell neki - ilyenkor a viselkedéséből kiderül, hogy máshoz lenne kedve (a második képen ez látható).


Miközben az anyuka tanulja a gyerek testbeszédét, jelzéseit értelmezni és alkalmazkodik a szokásaihoz, a baba is megszokja, hogy az ürítés mindig pucér popsival történik, egy bizonyos testhelyzetben, ahogy az anya ilyenkor tartja és még egy rávezető hangot is hall (pis-pis-pisss), ami később segít majd abban, hogy akkor tudja elengedni a vizeletét, ha alkalom kínálkozik, illetve maga is megtanulja jelezni a hanggal, ha ki kell mennie. Azt is megszokja, hogy soha nincs kakás vagy pisis pelenkában, vagyis nem szokja meg, hogy abban van. Nem mellesleg pedig hozzászokik, hogy figyelnek a szükségleteire ezen a területen is és a jelzéseit komolyan veszik és reagálnak rájuk.

A konkrét technikai megvalósításra sok variáció létezik a világ számos táján. Mi egy óvatosabb változatot gyakorolunk. Éjszakára vagy amikor el kell mennünk valahova vagy vendégek vannak és nem tudok 100%-ban Szirkára figyelni, egyelőre pelenkát kap, míg jobban meg nem tanulom a jelzéseit. Egyébként egy textilpelenka van a ruhája alatt, amin azonnal látszik a pisi, ha nem venném észre időben, hogy mire van szüksége, így azonnal ki lehet cserélni. (A nadrágpelenkákon nem érződik a nedvesség, így azokat sokszor gyakorlatilag a pisi tárolására használják.)

Most kb. 2 hete használjuk ezt a módszert és nagyon biztatóak az eredmények. Van olyan nap, hogy csak 1-2 pisi vagy annyi se kerül a pelenkába. Ha valamelyikünk nyűgösebb, akkor több "baleset" is előfordul, de még mindig túlnyomó részt a tálkába kerülnek a dolgok. Akkor megy a legjobban, amikor egész nap zavartalanul nadrágpelenka nélkül van, mert akkor nem esek ki a ritmusából. Szeretném ezért legalább itthon minél totálisabban háttérbe szorítani a Liberót, úgyhogy a kedves vendégek készülhetnek arra, hogy hamarosan kockázatos lesz Szirkát az ölükbe venni! :) Elvileg néhány hónap kell ahhoz, hogy megbízhatóan működjön a dolog, de már ebben a fázisban is jobb, mint a sima pelenkázás - nem bánom, akármennyi ideig marad így.

A módszerrel Ingrid Bauer weboldalán találkoztam először és a könyvéből ismertem meg a részleteket.

Magyarul a lényeg:
http://www.babakozelben.hu/cikkek/babapelenkanelkul1.htm
(és a kapcsolódó oldalakon)