Down-szindróma alapok :)

Riport a gyerekhíradóban arról, hogy mi a Down-szindróma. Én egy kicsit zizi vagyok, de a többiek aranyosak:

http://0321.hu/2013/05/14/v-down-vilagnap-a-gyerekhiradoban.html

asszony, egyezség

A gyerekek kérik, hogy én is menjek értük az oviba. Hárítom a megtiszteltetést, sorolom, hogy milyen sok dolgom van, közte azt is, hogy főzök nekik ebédet, mire megjönnek.
- Akkor te leszel az asszony. Az asszony takarít meg főz - vigyorog Ármin.
- Azért ez nem pont így működik - mondja Andris. - Anya nagyon kedves, hogy ezeket sokszor megcsinálja, de ez nem csak az ő dolga. Én is szoktam főzni, Márkuska is szokott takarítani.
- Mert te egy áldott jó apa vagy. 

Olyan nagyon nem ment át az üzenet, mert pár nap múlva így búcsúzik tőlem:
- Légy boldog otthon, te háziasszony!

Ármin egy zsineget teker a pocakjára:
- Anya, ezzel kötözzél össze, mintha semmi se történt volna.
Nincs nehéz dolgom, mert valóban nem történt semmi.

Rajzolgatnak az asztalnál,  közben beszélgetnek. Egyszer csak Ármint hallom:
- Az nagyon kellemetlen mese lehet, amiben van zöld farkas.

Szirka balerinája Éva néninél

Szirka derekát megcsípkedték a szúnyogok. Bespriccelem a csípéseket, aztán ráfújok, hogy gyorsabban száradjon és a pizsamát fel tudja húzni, de rám szól:
- Ne fújjál, nem vagyok én lufi!

 

Andris boltjában 4 kagylóba kerül egy alma

Ármin mellett vagyok, fél szemmel látom, hogy Szirka egy vastag mesekönyvvel a kezében közelít Andrishoz. Azt gondolom, mesét kér, de aztán nem kezdenek bele, odajönnek hozzánk. Szirka továbbra is az apja mellett sündörög a könyvvel, aki azt mondja neki:
- Gyere, adj egy puszit!
Szirka azonnal ugrik, kiosztja a két cuppanóst, aztán megfogja az Andris kezét, megrázza és azt mondja:
- Egyezséget kötöttünk!
Meseüzlet nyélbeütve.

hajtja magát

Ármin az ágyban fekszik, nyakig betakarva, fején ikeás virágsapka. Szirka éppen az arcára terít egy kendőt. Ármin engedelmesen tűri, pedig ez már nem tetszik neki, de nyugodtan fekszik tovább, csak ennyit mond:
- Ez már nem jó nekem, nem látok semmit.
- Majd látsz, ha előbújtál. Te vagy a kisvirág! - emlékezteti Szirka.

Időnként random történeteket adnak elő, ebbe ugyanúgy be tudnak pörögni, mint az ugrándozásba, ilyenkor egyszerre nyomják az abszurdot. A múltkoriból egy Szirka aranyosság ragadt meg bennem:
- Volt egy kis bohóc és ha megnyomták, adott a gyerekeknek gumicukrot.

 Hófehérke a flakonon

Szirka rajzol:
- Kell kistestvér is a háznál!

Éva nénihez készül, vigyorogva mondja:
- Megyek egyemetre!

Amikor Ármin felkel, általában azzal indít, hogy néhány olyan fontos kérdés tisztázásával próbál életet lehelni belém, mint hogy "Igazságos a haditerv?" Egyik reggel ezzel indított:
- Van olyan igazából, hogy majomváros?
- Nincs.
- Nincs olyan, hogy majomváros? - kérdezi újra, hitetlenkedve.
- Nincs olyan, hogy majomváros - mormogom, de alig érek be álomországba, már hív is vissza:
- Hogy mondják törökül az o betűt?
Félálomban majdnem azt mondom, hogy "o", de mire kimondanám, eszembe jut, hogy amennyire én törökül tudok, ejthetik másképp is, úgyhogy csak annyit motyogok, mielőtt újra visszaalszom:
- Nemtom.
- Van török Árminka?
Ez könnyűnek tűnik, bemondom, hogy nincs.
- MEGHALT?!?

"Tán a kertet
Kéne meglocsolnia?
Vagy ihatnék?... nem biz a."

 

 sározás kezdete

 sározás kezdete utáni 2. perc

szándékozni, Hót Anya

Lefeküdni készülnek, nem túl lelkesen, Ármin szemet vet a Legókra.
- Hadd játsszak még egy kicsit! Csak egy kicsit, csak egy órát!
- Egy óra az nagyon sok - nevetek.
- Nem, az csak egy! - mondja döbbent arccal.

Ha Szirka szőlőt kap, a lovacskája is kap

Szirka reggelente általában azzal kezd, hogy
- Ki jön hozzánk?
Ha bárki jön, az szuper, de ma korai van:
- Ma nem jön senki, de te mehetsz Éva nénihez.
- Alig várom, hogy találkozjak - mosolyog.

Amíg nincs itthon, Ármin magányosan homokozgat. Néhány rövid percig élvezi a szabadságot, aztán nagyot sóhajt:
- Olyan szomorú Szirka nélkül az élet.
(Délutánra ezt odáig eszkalálta, hogy ha Szirka nem lenne, mindenki meghalna és szemléletesen fel is sorolta mindenkinek a halálát egyenként.)

Szirka ezt rajzolta Éva néninél

Állatkert, kisoroszlánok, nagy szenzáció. A szomszéd "ketrecben" (szobában?) az oroszlánok kajáját látjuk, egy nagy darab nyers húst. Ármint innentől kezdve nem érdeklik az oroszlánok, megbabonázva nézi a hatalmas állatdarabot és azt kérdezi:
- Én miért nem kaphatok ilyen húst?
Megbeszéltük, hogy milyen hús lehet (marha vagy sertés) és hogy a ragadozóknak milyen erős az állkapcsa, hogy a nyers húst is el tudják rágni (persze Árminnak is nagyon erős, de az oroszlánnak még annál is erősebb) és valóban meg se akarta nézni a kölyköket. A húsos tanulságot viszont aztán elmesélte a többieknek is.

 

Szirka visszafogottan örül a gidáknak

 

Szirka visszafogottan örül a szülinapi ajándéknak

Szirka visszafogottan örül a tűzijátéknak

Ármin "iskolásat játszik", ennek keretében a Szirka betűs nyomdájával pecsétel és közben mondogatja:
- Szót kell fogadni, bizony ám, bizony ám. Be kell tartani a szabályokat, bizony ám, bizony ám.

Játékokon osztozkodnak, Ármin szemet vet valamire:
- Ezt is nekem akarod szándékozni!

Rakétát építenek, űrbubósisakban

Berendezik az űrbolygót. Szirka városkákkal, Ármin űrcápákkal.

Ármin szereti a kalózokat, valószínűleg róluk jutott eszébe a kérdés:
- Van igazából kincs?
- Van, persze - mondom.
- És mi az?
- Kinek mi. Emlékszel a pomogácsokra? Abban az volt a kincs, hogy szeretik egymást és kedvesek egymással.
- Nekem meg a gyűrű a kincs.
- Olyan kincs is van igazából is, amiben ékszerek meg aranypénzek vannak, mint a kalózoknak.
Kicsit még gondolkozik, aztán azt mondja:
- De tudod, mi a legnagyobb kincs?
- Mi?
- A szeretet.

Ármin levelet írt Szirkának, hogy fogadjon szót.

- Fogadok szót - mosolyog Szirka, ahogy elolvassa.

Legóval indul a nap, Ármin kitalálja:
- A kislegóban karácsony van és mindenki nem a maga házában ünnepel.
Szirka éppen Pettson-Findusz narratívában mozog, kihoz valami kupac játékot és Pettson énje megdicséri Findusz énjét:
‹‹"Jól van, ügyes voltál, kiskomám" - mosolygott Pettson.›› - mondja.
Aztán meghallja, hogy a nappaliban karácsony van, csatlakozik, Findusz énjét biztatja:
- Fessük ki a karácsonyfát!
- A karácsonyfát nem szokták kifesteni - teszi helyére Ármin.
- Ez egy elképzelt mese! - magyaráz Szirka erősen gesztikulálva.

 

Bohóckodás

Szirka sorolja a családtagokat, családnévvel, amit ő kb. úgy ejt, hogy Hót.

- Én Hót Szirka vagyok, Árminka Hót Árminka, apa Hót András, te meg Hót Anya.

- Nem, én Gyarmati Andrea vagyok.

- Gyarmati Andrea - gyűri az arcát aggodalmas töprengőbe. - Akkor ki a Hót Anya?

Milyen színű; ügyesen ne

 Szirka rajza saját magáról, Éva néninél. Csíkos felsőben volt tényleg.

A könyvtárban találkoztunk egy kicsi fiúval, olyan másfél éveske lehetett, vagy még kisebb. Ármin el volt tőle varázsolva, simogatta, szeretgette. Otthon este már azzal járkált a nappaliban, hogy
- Ovákol a baba a hasamban.
Elalvás előtt mégis meglepett, amikor bejelentette:
- Anya, szeretnék egy kisbabát.
Míg gondolkodtam, mit feleljek, kicsit pontosított:
- Anya, szeretnék veled egy kisbabát.
- Én már öreg vagyok hozzá, hogy kisbabám legyen - próbáltam egérutat nyerni.
- Neeem, te nem vagy öreg. Az anyukák nem lehetnek öregek!
És még elmondta vagy ötször, hogy "Te nem vagy öreg." De olyan meggyőződéssel, hogy azonnal fiatalodtam is néhány évet.

Ármin heverészik a szőnyegen, egyszer csak azt mondja:
- Találkozni akarok Fekete Isvánttal. Meg akarom nézni, hogy milyen színű.

Ritkán iszunk gyümölcslevet, most valamelyik gyerek kéri, kibontunk egy almalevet, a dobozt az asztalra teszem.
- Az én mamám is adott nekem ilyet - idézi fel Szirka, hogy anyukámnál is ilyesmi dobozból kapott gyümölcslevet 5 évvel ezelőtt.

Kettesben vagyunk Szirkával.
- Szeretném meghallgatni a Micimackót - jut eszébe egyszer valahonnan.
- A mesét? - kérdezek vissza, mert már rég nem hallgattunk semmilyen Micimackót.
- Nem, a zenét. Apa azt mondta, Halász Jutka énekli.

A lepke mesét olvas a többi babának

Az egyik játékhoz egy kicsi vasgolyó tartozik. Szirka feláll a székre, leveszi a nagy üveggolyós dobozt és bemutatja nekik:
- Itt az új kistestvéretek!
- Hurrá, hurrá - válaszolják a golyók Szirkahangon.

Az iskolai ismerkedős játszóházba készülünk
- Szeretnék menni iskolába tanulni betűket és írásokat - mondja Szirka.
- Először ismerkedjünk meg a gyerekekkel - próbálom türelemre inteni.
- Jó ötlet, anya.

Ármin kibontja a matricás zacskót és szétteríti a képeket a kanapén.
- Nos, ezeket kaptam. Érdekes, nagyon érdekes.

Alighogy magamra csukom a vécéajtót, Ármin már nyit is rám.
- Kinyitottad? - kérdezem csalódottan.
- Hogy tudjalak nézni, hogy milyen szép vagy!

 Ármin félelmetes, orral tartott sisakban. Közben programoz.

Ármin az almaszósz új mértékegységét vezeti be:
- Kérek egy tátott szájjal.

Valahol egy pici földgömb képét látjuk.
- Tudod mi ez, Szirka?
- Egy bolygó.
- Melyik bolygó?
- A mi földrészünk.

- Ármin, gyere, rakd el a Legókat!
- Te is kitűnően el tudod pakolni.

Szirka éppen négykézláb kerget egy labdát, amikor Andris tüsszent a másik szobában. Szirka felkapja a fejét:
- Hű, ez a gazdám hangja!

Ármin a tengeri kalandjait meséli:
- Búvárszemüvegem is volt, meg búvártalpam.

Jojóznak a gyerekek.

A zöld gomolygás egy hosszú fonal, végén gombolyag, a fekete rész pedig a kis tavon úszó faágak.

Ármin tányérja koppan a mosogatóban.
- Megetted?
- Igen. Tulajdonképpen végeztem.

Ármin rájön, hogy kevés a tűzoltó holmija.
- Anya, a második (értsd: kövekező) szülinapomra akarok kapni fecskendőt is meg ööö, tűzcsapot! Amire rá lehet tenni a csövet és lehet priccolni.
De ez még nem a "toronyóra lánccal"-fázis, mert Szirka tovább biztatja és adja neki az ötleteket, úgyhogy kér még cipőt, mellényt meg létrát is.

Szirka talál egy százforintost, kitalálják, hogy vesznek belőle igazi cicát meg kutyát, kettőt-kettőt. A társasház kertjében fogják őket tartani, Ármin a kutyáknak majd kutyaólat is készít. Hamarosan már azon tanakodnak, hogy hova fogják dobni a milyen botot a kutyának és mivel fognak játszani a cicák. A következő mondatban már kicsinyeik vannak és azt részletezik, hogy szabad-e simogatni a kölyköket. Még azt hallom, hogy a házbeli kutyától majd kérnek rágcsálólabdát a kicsi kutyáknak, aztán elhullámzanak a gyerekszobába.

Szirka felöltözteti Ármint kalóznak:

 és énekleve bevezeti a nappaliba. Ármin is énekel, ez Szirkát belezavarja a saját szólamába, ezért a vállára teszi a kezét és meggyőző hangon azt mondja:
- Én énekelek, te meg ügyesen ne énekeljél, csak álljál.

Árminnak eszébe jut, hogy előadásra készültem:
- Te meg színházat csináltál az egyetemen.

Szirka áll az ablaknál, ábrándozva nézeget kifelé, vállán kicsi táska.
- Szeretnék elmenni világgá, angyalokkal találkozni - mondja.
Aztán mutatja a táskáját:
- Alma is van benne.
- Apa adta?
- Nem, elraboltam.

Ármin:
- Én is megtanultam édesapámtól e szavakat: cukorka, csoki, mehet a harc!

Vendéggyereket várunk, Szirka várja legjobban:
- Odaadom neki a játékaimat. A kockákat is sőt.

A Down-napon megkértek, hogy mondjuk el egy TV riportban, mi az a Down-szindróma, otthon beszélgettünk róla, de sehogy se értették. Mikor azt mondtam, hogy Szirka meg Adél ebben hasonlít, akkor Ármin megértette, hogy erről beszélek:

Aztán soroltam még gyerekeket, akiket ismerünk és Down-szindrómások. Ebből meg levonta a tanulságot, hogy ő is Down-szindrómás.

Később megkérdeztem Szirkát:
- Mit mondasz a bácsiknak, ha megkérdezik, mi az a Down-szindróma?
- Hogy szeretjük egymást.

- Jaj, lehorzsoltad az álladat! - szánom Szirkát.
- Semmibaj, édesanyám, meggyógyul hamar, azt gondolom.

- Mit csináltatok az udvaron? - kérdezi Andris Ármintól.
- Annyira szeretünk, hogy nem mondjuk el.

Levél a Télapónak. Ajándékot kért tőle.

Lenn meg egy kicsi baba.

rémesztő zúgmók

Tipikus Szirka-féle "családrajz".

A család (nem a mienk) a házban (annyi tagja van, ahány befér), kinn kert, ég, napocska és létra. Mindig.

Szirka egyszer kapott olyan matricákat, amikből babazsúrt lehetett összerakni. Egy pár megmaradt és egy óvatlan pillanatban az akvárium külsejét teleragasztgatta kistányérokkal, csészékkel, székekkel, egyéb kellékekkel (ha jól láttam, az egyik tányéron citromszeletek voltak - a halak azt biztos szeretik). Még egy szivárvány is került a magasba. Amikor észrevettem, a halak pont ott úszkáltak, és tökre úgy néztek ki, mintha zsúroznának. Ármin nagyon lelkes volt, hogy készülődnek a halacskák az ünnepségre és Apa ennek biztosan nagyon fog örülni. Szirka meg elmesélte, hogy karácsony lesz a halaknál. Sajnos az akvarista szerint a halak jobban szeretik, ha átlátszó az akvárium.

Meseváros a vonatoknak, Szirkától

- Kikérem magamnak a ebédet - mondja Szirka felháborodott arccal - nagyon cípősz!

Lenn a hintánál megjelenik egy új kislány. Szirkával labdázni kezdenek, de Ármin szinte extázisba jön és mindenféle trükkökkel igyekszik a kislány figyelmét magára terelni. Először indirekte próbálkozik. Eldobja a labdáját és nem megy utána, csak elkiáltja magát:
- Ki tudja utolérni a labdámat?
Semmi hatása a dolognak, aztán egyenesen nekiszegezi:
- Laura, ezt figyeld!
A lányok még mindig egymásnak dobálgatnak, közben megkérdezem:
- Nincs meleged?
- Nem - int le, rám se nézve -, én a lányokkal játszom.

Visszatérő játék, hogy ki-be szaladgálnak egymás után, és veszekszenek, hogy ki szaladjon elöl. Pontosabban Ármin veszekszik, Szirka csak elöl marad, amikor megfordulnak.
Melengeti is a szívem, amikor ezt hallom:
- Én vagyok elöl! - kezdi Ármin, és Szirka mindkét irányban előre engedi:
- Tudom, hogy te vagy elöl, annyira szeretlek!

- Nagyon szeretem ezt a levest - dicséri Ármin az ebédet.
- Nekem is ízlik - értek egyet.
- Ne beszélgessünk erről, mindenkinek ízlik.

Együtt szoktunk nagybevásárolni, mindahányan. Szirka dobja be a pénzt a bevásárlókocsiba, együtt tologatjuk, válogatunk a polcokról, pakolunk be, meg aztán ki a pénztárnál. Végül, amíg a felnőttek fizetnek, meg szatyrokba rakják a szajrét, a gyerekek szépen leülnek és megesznek egy péksüteményt. Most egy sajtos-tökmagos zsemlét választottak. Elmondtam nekik, hogy ezt az egy finomságot kapják, mert megyünk haza ebédelni. Most nem azt mesélem el, hogy Ármin milyen szépen elmondta a felénél, hogy nagyon finom volt, de köszöni nem kér többet, majd 10 percen át üvöltött, hogy az ebéd utánra ígért, maga választotta, és az ismeretlenség minden izgalmát magában hordozó ún. "tejszelet" nevű cukorbombát most azonnal megkapja, hanem arról, hogy amikor Szirka lenyelte az utolsó falatot, azt mondta:
- Kérek kiflit!
- Most ennyi volt az evés, majd otthon ebédelünk.
- Jó - mondja Szirka szelíden.
- Káposztalevest eszünk husival.
- Jó - mondja megint szelíden.
Andris elkezdi dicsérni, hogy milyen kedvesen tudja mondani, hogy "jó" és milyen ügyes nagylány már, hogy ezt így megérti és elfogadja. Én is beszálltam az örülésbe, de Szirka félbeszakított:
- Kérek fagyit!

- Gyere, Szirka!
- Jövök máris, nem gyorsvonat.

 A Kipp-kopp kalapács nevű játékból Szirka remek dolgokat épít.

A focizó fickóhoz hasonló van a dobozon, abban a másolás a szuper, a kapuban meg az, hogy ő találta ki.

- Eszek még egy kis sóskát - tép le Szirka egy marék zsenge sóskalevelet a teraszon -, hogy táplálkozjak mindenféle ölcséggel.

Ne felejtődjenek a gyerekizmusok.
Ármin:
bindzsaharcos - valami kalózféleség, de nagyon ijesztő és íjjal keresi meg kincseket
vámpír - az is kalóz, csak ijesztőbb
rémesztő (hideg van, pl.)


Szirka:
vásári pupumedve (becézés, ami később eszkalálódott és minden állatnak lett pupu-változata)
káposztapüré és salátapörkölt (archetipikus finom ételek)

Megint! Down Világnap a Vígszínházban.

Március 24-én, vasárnap, újra féktelen integrációs játszótérré vélik a Vígszínház, idén már ötödik alkalommal. 

Mert kit érdekel, hogy hány kromoszómád van, ha jól tudunk együtt játszani?! ;)

Vígszínházas gyerekelőadások, Kaláka, Jászság népi együttes (ők nyerték a Felszálott a pávát), 4 for Dance, kortárs festő-műhely, kézművesek, táncház, láthatatlan kiállítás (mondjuk ezt pont senki nem fogja tudni ellenőrizni ;)

Teljes program innen letölthető.

Jegyek már kaphatók a Víg pénztárában.
Siess, nehogy már a Petikéék bejussanak, ti meg ne!

gombókálja; kirágta

Franklin, a teknős egy könyv címlapján ballonkabátban, kalapban, nagyítóval hajol valami fölé.
- Franklin tudós? - kérdezi Szirka.

Állatfigurákkal játszanak, arról beszének, hogy melyik állat hol él, közben valamiért tisztázniuk kell, hogy melyik állatkertről beszélnek. Ezt hallom:
- A mi állatkertünk, a /családnevük/ Állatkert.

Szirka kiszáll a kocsiból, Andris figyelmezteti:
- Vigyázz, jönnek az autók!
Eddigre Ármin is kiszáll, Szirka odalép hozzá, teljesen körbeöleli, kicsit rogyasztott lábakkal, hogy egy magasságban legyen vele és teljes testével védeni tudja:
- Vigyázz, Árminka, jönnek az autók.

Andris banánt eszik, Ármin megkérdezi:
- Rászottyant a kedvedre egy banán?

Zenét hallgatunk, véletlenszerűen, ami jön. Arany Tetemrehívása szólal meg, tovább léptetem, de a "halva találták Bárczi Benőt" még elhangzik.
- Az a Hapci Benő! - tiltakozik Szirka a továbbkapcsolás ellen.

 Fejébe vette, hogy kötni akar.

Mivel én vonakodtam, keresett magának eszközöket és megoldotta saját kútfőből.

Volt két nagyon rossz élményünk, amiket nem szeretnék részletezni. Nagy vonalakban az történt, hogy Szirka borzasztóan igyekezett, tényleg kitartóan és ügyesen, órákon át olyan koncentrációban tartotta magát, amilyenben én még talán nem is láttam. Aztán pedig azt élte meg, hogy mindez nem volt elég arra, amit annyira el akart vele érni. Éjjel lázasan botorkál elő a szobájából és így magyarázza, mi a baja:
- Remeg a fejem a sok gondolattól.

Szirka ábrándozik:
- Ha nyár lenne, szednék neked egy nagy csokor virágot. Rád gondolok. Rád gondolok mindennap. Nagyon szeretlek, Anya.

Árminka tésztát gyúr és közben verselget:
Olga fehér szép tésztája,
Olga gyúrja, gombókálja.

Édesapját így üdvözli:
- Örülök, hogy Buddha vagy, a bolhakirály.

Öltözködik:
- Felveszem a szuperhős kesztyűmet és szétgyőzöm az egész világot!

Mesét kér:
- Hallgassuk meg a Süsü és a pesztót!

 Énekel:
- Menj innen, te ostoba, vár a viola.

Milyen hangja van a puskának? Szirka tudja:
- Lllőőő!

Ármin szerint a rablók főnöke a pandavezér.

Szeretjük a népmeséket

Nem vicces, hanem szerintem nagyon okos: valaki megkérdezte Szirkától, hogy én mit dolgozom. Ezt még én is nehezen tudom körülírni, úgyhogy néztem, vajon mit felel.
- Mooondjuuuk... egyemet!

Szirka egy zsákba elrakta a kicsi babáit, most megtalálja és együtt babáznak. Egyszer Ármin beszalad megkérdezni, hogy hova kakálnak a kicsi babák. Mondom neki, hogy kicsi tálkába vagy a vécé fölé tartják őket. Szalad vissza, magyarázza Szirkának, hogy kicsi tálka, meg hogy nem egyedül vécéznek ám, hanem tartani kell őket. És csak ekkor jut eszembe, hogy a pelenka senkiben fel sem merült.

Egy ismeretlen, régi könyvet nézegetünk valahol. Elolvasom Szirkának a szöveget, hogy reggel van, felkelnek a gyerekek, a kisebbik a klasszikus börtön (vagy ketrec) típusú, magas vasrácsos kiságyban ébred, amiről Szirkának nem igen van tapasztalata (egy éves korában látott ilyet a kórházban, de nem aludt benne). Felolvasom a kérdést is, hogy "Mit gondolsz, hogy jutott ki Petike az ágyából?"  Még mielőtt továbbmennék, hogy vajon kimászott-e vagy az anyukája vette ki, Szirka megoldja a rejtélyt:
- A másik oldalon kirágta magát.



Az egyik Pom-pom részben azt mondja a parkőr a szemtelen festéknyuszinak, aki azzal fenyegeti, hogy megeszi:
- Adok én neked parkőrt enni!
Feladvány: Hogyan lehet ezen veszekedni?
Megoldás:
- Én adok neked parkőrt enni!
- Nem, ÉN adok neked parkőrt enni!

Régi álma volt, hogy farsangon Piroska lehessen, ezúttal nem állt útjába semmi

Újabban Szirka ilyenekkel hangsúlyozza, ha valami nem tetszik neki (pl. nem kap meg valamit, amit szeretne):
- Akkor lekonyul a fülem és a bajszom / fülecském / orrom hegye!

Szirka fésülködik:
- Nagyon szép vagyok. Saci néni meg fog ámulni, ha meglátja, gondolom.

Betegek voltak, lázasak, étvágytalanok. Ármin mélázik az asztalnál:
- A szívem azt akarja, hogy játsszak, Apa meg azt akarja, hogy egyek.

- Te vagy az én nagy öcsécském - simogatja meg Szirka a hazaérkező Márkust.

Vizsga előtti frász, próbálom elmondani, hogy mitől is vagyok készen. Benne van az is, hogy szégyellem, mennyire nem tudom a dolgot. Szirka felkapja a fejét:
- Nem kell neked szégyellned magad, te vagy az én anyukám!

Különleges tervrajz

A játszótéren egy csapat kisiskolás fogócskázott. A hétéves Liza és öccse, Marci ekkor érkeztek meg Nagymamával. Először jártak itt, de a többiek azonnal bevették őket a játékba. Liza kacagva szaladgált a gyerekek között. Kicsit furcsán mozgott, mintha bohóckodna. Néha elkapták, de ő ugyanolyan vidáman és ugyanolyan céltalanul futott tovább. A kavargásban fel sem tűnt, hogy nem tartja be a szabályokat.

Később bújócskázni kezdtek. Először Lizát választották hunyónak. A kislány eltakarta az arcát, és számolni kezdett:
- Ety, kettő, hálom, öt, tísz, kilec, kettő! – sorolta, majd körülnézett. Sehol senki. Kicsit elszomorodott, hogy egyedül hagyták, lekuporodott a homokba, és egy ágacskával rajzolni kezdett. A többiek lassan előszivárogtak és értetlenül néztek egymásra.
- Miért nem kerestél minket?
A kislány fel sem nézett. A gyerekek még egy darabig tanakodtak, aztán otthagyták Lizát és másik hunyót választottak.

- Mi baja a testvérednek? – kérdezte az egyik fiú Marcit, fejével a rajzolgató kislányra mutatva.
- Mi lenne? Már nem akar bújócskázni.
- De olyan furcsán viselkedik… Mint egy nagyra nőtt óvodás. Meg az arca is más. Láttam már ilyen embereket, mind olyan furcsák voltak.
- Nincs semmi baja. Ő ilyen és kész – felelte Marci és valahogy már nem volt kedve a többiekkel tartani.

Leült Nagymama mellé a padra.
- Na, mi az, Marcikám – kérdezte Nagymama mosolyogva –, máris elfáradtál?
- Nem, csak… - Marci a cipőjével a kavicsokat kavargatta. - Miért mondják a gyerekek, hogy Lizának valami baja van?
- Lehet, hogy nem találkoztak még Down-szindrómás gyerekkel, és látják, hogy Liza kicsit más.
- Ezt nem értem. Hiszen egy kicsit mindenki más.
- Na figyelj. Tudod, hogyan készülnek a házak?
- Tudom – felelte Marci, bár nem volt benne biztos, hogy azt is tudja, Nagymama mire gondol.
- Először készítenek egy tervrajzot. Pontosan megrajzolnak rajta minden falat, ajtót, ablakot, az építők pedig a terv alapján mérik ki, mit hova kell tenni. Minden a tervrajzot követi. Érted?
- Értem, de mi közze ennek Lizához?
- Képzeld el, hogy az emberek ugyanilyen tervrajz alapján “készülnek” és ez a kis tervrajz benne van minden sejtünkben. Aki Down-szindrómás, annak a sejtjeiben ez a kis tervrajz véletlenül megváltozik. Mintha a tervezőasztalon elcsúszna a papír. Lehet, hogy üresen marad a falban egy ablaknyílás, vagy a helyiségek között nincsenek falak. Ebben a házban is lehet lakni, de néhány dolog gondot okoz, mondjuk az ablak helyén kiszökik a meleg és többet kell fűteni. Más dolgok jobban mennek: például egy nagy helyiségben könnyebb összejönni a barátoknak, mint sok kis szobában.

Marci elgondolkodott. Egy kis házikót képzelt maga elé. Rózsaszín virágos fala volt, mint a Liza ruhája, a tető két oldalán két szőke copf lobogott. A keskeny ablakszemek beolvadtak Liza mosolyába. Marci megpróbálta elképzelni, hogy valami nincs rendben a házzal, de nem sikerült.
Aztán eszébe jutott, hogy Liza még mindig sokszor eltéveszti a számolást, pedig ő már rég tudja a számokat, még a százegyet is. Igen, biztos erre gondol Nagymama. És talán arra is, hogy Lizának nem elég egyszer mondani, hogy kész az ebéd. Néha az egész család őt győzködi, hogy hagyja abba a játékot és jöjjön végre enni.
- Azt értem, hogy Lizának többször kell elmagyarázni a dolgokat. Időnként meg nem akarja azt csinálni, amit a többiek. De nekem sem megy minden elsőre. Ma is háromszor borult le a váram, mire sikerült megépítenem.
- Igazad van, mindenkinek vannak gyenge pontjai. Nekem például vastag szemüveg kell a keresztrejtvényhez. De mindenkinek van erős oldala is. Nézd csak!
Marci követte Nagymama tekintetét. Egy kétéves forma kislány elesett a homokozó szélénél. Liza a síró kislányhoz lépett, valamit mondott neki, majd lesöpörte a ruháját és átölelte. A kicsi meglepetésében abbahagyta a sírást és pár perc múlva már a mókás arcokon nevetett, amikkel Liza próbálta felvidítani.

Marci még mindig nem volt benne biztos, hogy mindent megértett, amit Nagymama mondott, de abban biztos volt, hogy nagyszerű testvére van.

kép innen

A történet feldolgozásához innen letölthető egy óraterv (feladatlappal) az általános iskolák alsó tagozatos évfolyamai számára.

Januárban a Tudástárban

A Tudástárban a múlt hónapban megjelent cikkek összefoglalója és linkjeinek gyűjteménye, dőlttel a korábban még sehol sem publikált anyagok linkjei.

Januárban egy fotósorozat indult, amely Dennis McGuire-nak, egy Down-szindrómás felnőttekkel foglalkozó egészségügyi központ vezetőjének kedves-vicces írása alapján képzelteti el velünk, hogy milyen lenne a világ, ha a Down-szindrómások hoznák a szabályokat: mindenkinek joga lenne a munkához, rend lenne, többet segítenénk egymásnak, nem lenne több "hiszti", csak "határozott viselkedés", és minden bizonnyal többet nevetnénk. Egy további fotó pedig az Inspiráló idézetek között gondolkodtat el bennünket, hogy mi is a bátorság.

Egy másik sorozatban a Doman- illetve "okosbaba" módszerként ismert korai tanítási metódusról mondtam el, hogy mi is az, miért nem helytállóak vele szemben az általában hallható kritikák és hogy miért nem ajánlom mégsem. Ehhez (részben) kapcsolódóan ismertettem néhány elképzelést, amelyek a Down-szindrómások esetében indokolhatják az olvasástanulás "korai" elkezdését.


Szülők tapasztalatairól olvashattunk több cikkben is: Néhányan egy-két mondatban összefoglalták, mi az amit jó lett volna tudniuk akkor, amikor Down-szindrómás gyerekük megszületett (1. rész, 2. rész). Egy történet arról szólt, hogyan erősödött meg különös módon egy Down-szindrómás újszülött kétségek között gyötrődő édesanyjában az érzés, hogy mindennél jobban akar küzdeni a gyerekéért. Rüdiger Dahlke arról beszélt, hogyan vált Down-szindrómás kislánya gyakorlati tanítójává épp azokban a dolgokban, amiket ő elméletben tanít másoknak. Egy további írás pedig arról szólt, hogy a fogyatékos gyereket nevelő szülőket nem is mindig olyan könnyű megérteni, és szükséges hozzá a szempontváltás, a helyzetükbe való belehelyzkedés.

Az Egészség fejezet két új oldallal gyarapodott. Az egyik azt a kérdést veti fel, hogy segíthet-e a későbbi túlsúly megelőzésében, ha a kisbabák csak annyit esznek, amennyit kívánnak, nem pedig annyit, amennyit "kell" nekik. A másik arra figyelmeztet, hogy ne dőljünk be a csodaterápiák ígéreteinek - vagy ahogy a mondás tartja, ha valami túl szép ahhoz, hogy igaz legyen, akkor valószínűleg nem is igaz

Egy különleges levelet is megosztottam Paul Sawka-nak, a 26 éves, Down-szindrómás fiatalembernek, a Kanadai Down-Szindróma Egyesület tisztségviselőjének blogjából, amelyben a Down-szindrómás tizenéveseknek üzen.

Februárban is érdemes lesz mindennap felkeresni a Down Egyesület honlapját, ahol a címlapon a legfrissebb tudástáras cikkek is megjelennek. Aki a Facebookon szeretne értesítést kapni az új cikkekről, itt nyomjon egy lájkot.

A korábbi hónapok összefoglalói:
december
november
október
szeptember
augusztus
július

kép innen

hófeléke

Miközben az óvónéni azon gondolkozik magában (!), hogy vajon jó lesz-e heti mesének a Hófehérke, és az ovisok spontán (!) elkezdenek hófehérkéset játszani az oviban, az itthon (!) lábadozó Szirka rákap a fésülködés ilyetén módjára: