Tudta-e Ön...

hogy a csigabúgatás hatékonyságát növeli, ha csak a jobb lábán visel zoknit?

aprók még

Tökmagot szárítottunk. Andris meg Szirka együtt bontogatták, eszegették.
- Mag. Mag. Tök. Mag.
- Igen, tökmag. Te is tökmag vagy, ilyen picike.
- Mag vagyok.

Andris ebéd után viccelődve kérte Szirkát, hogy főzzön neki kávét. Szirka egy végtelenített kávé, kávé, kávé looppal nekiállt edényfélét keresni a játékok között, majd egy kanállal a "kávét" megkeverte és apja hasára ülve szervírozta.



A tévében egy manós mese ment, de valahogy átkapcsolódott egy menüoldalra. Csak arra lettem figyelmes, hogy Szirka áll a kék képernyő előtt és a két távkapcsolót (egyik a tv, másik a műholdvevő) két oldalról a füléhez szorítva telefonál:
- Halló, halló! Manó elment haza!

Jókat játszanak kettesben és ez főleg azon múlik, hogy Szirka alkalmazkodik Árminhoz. Ha Ármin kúszik, mászik, Szirka beáll mellé kúszni, mászni és együtt röhincsélve rongyolnak fel-alá és a kanapé alá.

Ármin mindent megrág, ezért Szirka műanyag gyümölcsöket oszt neki és magának, majd egymással szembe ülve rágcsálnak.


Szirka néhány dologért rendkívül tud lelkesedni. Ilyen pl. a kolbász.
Ma Márkus azt vacsorázott. Először nem jutott eszébe rendesen a neve és ombásznak titulálta. Aztán beindult:
- Kérsz kolbász! Kapok kolbászat!

hétvégi hosszú

Szirka nem szokott kérdezni, legalább is nem hagyományos módon. Nem hallani tőle, hogy "mi ez?", főleg nem, hogy "miért?". A maga módján azért a "mi ez?" fázist már rég elérte: Rámutat valamire, mond rá valamit és rám néz vagy csak néz, hogy mondjam meg, igazából hogy hívják azt a dolgot.
Pl. kezébe akadt a cumi, de elfelejtette a nevét. Felemelte, és kijelentő hangsúllyal, de kérdő tekintettel azt mondta:
- Tuci.
- Cumi.
- Cumi. Cumi.

Talán az első igazi, kérdő hangsúlyos kérdést ma reggel hallottam tőle:
- Árminka, kérsz kekszet?


Más 3,5 éves gyereknél ezek biztosan nem olyan nagy csodák, de nálunk olyan sokáig tartott a szótagolós korszak, hogy minden hosszabb szó vagy mondatocska káprázatosnak tűnik. Pl. ami pár hónapja még csak annyi lett volna, hogy "ma" vagy maximum "aama", az most így hangzott, amikor egy könyvben almát látott:

- Alma. Almát!
- Te is kérsz almát?
- Én is almádat! Kapok almát is!

(A "Kérsz?"-re egyébként gyakran mondja, hogy kapok vagy én is kapok.)

A hagyományos kérdésekre pedig nem nagyon válaszol. Pl. a "Milyen volt az oviban? Játszottál a gyerekekkel?" - féle érdeklődésre nem mond semmit. Ezért is volt meglepő, amikor valamire válaszolt:
- Na, milyen az ebéd? - kérdeztük és vártuk, a dicséretet, hogy (fi)nom.
- Csípős.


Még a szótagolós stílus maradványa volt, amikor a minap hosszan mondogatta, hogy:
- Gót, gót! Anya, gót! - és egy műanyag tállal a konyhában toporgott. Egy idő után leesett, hogy abban a tálban szoktam neki adni a pattogót, amit nagyon szeret és amit mindig én csinálok. Próbáltam a teljes névre rávezetni:
- Pattog.
- Pattog - ismételte, majd kezét a füléhez téve hozzátette:
- Hallod.

Ezt nagyon szeretem, amikor így kiegészíti, amit tőlem hall.
A réten találtunk egy virágzó bogáncsot:
- Nézd csak, itt egy virág! Bogáncs.
- (Vi)rág. Szúrós.

Aztán ő is talált egy kis fehér virágot. A virágokat meg szokta szagolni, amolyan Szirkásan, hogy inkább fújja a levegőt, mint szívja, aztán az ujjával megsimogatja, beporozza őket, mint egy kis tündérke.
- Nahát, látod, még ilyen hideg időben is nyílnak virágok - mondom neki mosolyogva.
Vidáman táncolva, karjával csapkodva, huncut mosollyal tréfálkozik:
- Elrepülnek, csip-csip!


Amikor hazajön az oviból, rögtön Ármint keresi:
- Áminka! Áminka! Szíjja! Puszit!
Nekem nem is köszön.


A Jim Jamen a mesék között szokott lenni egy-egy rövid feladat, pl. meg kell számolni valamit. Pár műsorajánló után felteszik mégegyszer a kérdést és megmondják a választ. A számolósaknál néha bekiabál ezt-azt, időnként még el is találja. Tegnap azt kellett megmondani, milyen alakú a hajó vitorlája. Szirka ezt nagyon jól tudja, megkérdeztem én is.
Boldogan felelte, hogy cög. Így hívja a háromszöget. Szokta a kezével is mutatni és mondja, hogy cög. Amikor a válaszért jöttek vissza, meg sem várta a kérdést, emlékezett magától a feladványra és mondta a választ.

a híres egyfejű

és híres fogazata

ügyeskéim

Szirka észrevétlenül megtanult teljesen egyedül gyöngyöt fűzni (még a himlő előtti időkben készült a felvétel):




Egy fürdés utáni békázás szintén a békeidőkből (a versek között a ka természetesen a béka):

Az én kedvencem a "papucsot".

Ármin is ügyes. Itt egy spontán problémamegoldás látható (a többit is ugyanígy szedte le). Időnként csinálunk ilyet, hogy valami olyat teszek elé, ami kínálja magát a megszerzésre, de valamit tenni kell érte. (Először csak kicsit távolabb tettem le a játékot, mint ahol elérte, hosszú távú cél, hogy bármilyen páncélszekrényt fel tudjon törni.) Ő ügyesen meg is kaparintja a dolgokat én meg örülök, hogy milyen jó csapat vagyunk. (És míg ő ügyködik, megcsinálok vmi dolgomat.)

Bizoccság megin'

Elmentünk újra a Tanulási és Képességi és Felmérési és Bizoccság-hoz. Most az volt a cél, hogy a Bizoccság kijelölje Szirka oviját, mint azt a helyet, ahová Szirka mostantól (hivatalosan is) járni fog, és ahol fejlesztést kap. Tehát kicsit inkább bürokráciázni mentünk. Talán ezért is volt, hogy igazából nem izgultam-izgultunk, sőt szinte egyáltalán nem vártam semmit az egésztől. A múltkori odamenés sem hozott nekünk új információt Szirkáról, mint azt gondoltam előtte, ez a mostani meg aztán tényleg nem.

Mint minden komolyabb dologban, itt is különböző stílusok vannak. A mi Bizoccságunk úgy hiszi, hogy Szirkát és kommunikációját úgy a legjobb vizsgálni, ha egyedül van, hisz az az életszerű, oviban/suliban is így lesz. Legyen. Mondjuk nem kérdezték; mondták.
Szóval míg mi az egyik (kedves) hölggyel beszélgettünk az egyik szobában Szirkáról, a másik szobában egy másik (kedves) hölgy vizsgálta őtet. Mi már olyanok vagyunk, mint az eszkimók, akiknek egy urban legend szerint nemtomhány szavuk van a hó-ra, ezért nekünk nem okoz gondot legtöbbször, hogy egy adott "KA" az róKA vagy éppen Márkuska. De nekünk több év gyakorlatunk van ebben, és elég elszántak is vagyunk, valamint nem is próbálunk teljesen objektíven tekinteni az alanyra. Nem tudom ők hogy abszolválták az akadályt. Arra kíváncsi vagyok, hogy észrevették-e, hogy mekkorát lépett március óta.
Az idén is probléma volt, hogy sok mindent a szájába vesz. Idén azért utánajártam, mert a mostani óvodai fejlesztőnk pl. ezt - az előző írásos vélemény miatt - kiindulási alapnak tekintette. Nos, játék gyümölcsöket tett a szájához, eljátszván hogy eszi azokat. Nálam ez azért inkább plusz pont lett volna.
Nem tudom mi lesz a papíron végül. Kedves hölgy kérdez, én válaszolok, ő jegyzetel. Majd meglátjuk. Igazából szerintem csak az fog zavarni, ha olyan dolog lesz írásba foglalva, ami nem (vagy nem úgy) igaz, és valaki mégis igaznak hiszi majd egyszer, hiszen le lesz írva.
Most azt mondták, hogy nem is igazán próbálják belőni Szirkát, azt majd a következő (egyelőre távoli) lépés, a suli előtt kell. Állítólag.
Nem tudom, hogy én hogy csinálnám, de azt látom, hogy Szirka messze nem a legjobb formáját hozza ebben a helyzetben. Szerintem más, hasonló korú gyerek sem. Azt meg remélem, hogy ha legközelebb új közösségbe megy, akkor legfeljebb csak az első néhány nap hasonlít majd az ilyen felmérésekre, és minél hamarabb olyanná válik a közeg, amiben Szirka (und a többi felmért) jobban kinyílik. Mert tetszett nekik így is, de azt szerintem nem látták, hogy milyen.


Képünk csak illusztráció

A képmás magazin

novemberi számában

az EC-ről beszélgetek Marillai Andreával.
Feat. Ármin
(Szirka ekkor volt a leghimlősebb, legnyomorúságosabb állapotában, azért nincs a képeken.)

így ül

meg így:

és dobol

a homályos fényképek napján

Szirka már jóllakott, de mi még ebédeltünk, ezért műebéddel csatlakozott hozzánk: játék szűrőből ecsettel gyöngysort evett, jóízűen (nom).

Ármin megtanult felkapaszkodni az asztalok szélén (és lerámolni róluk),

de aztán leereszkedett széket enni.

amit Szirka is kipróbált.

Valamint fény derült az élet egyik nagy titkára:

az etetőköpeny zsebének tartalmára

tanképvizsgbiz, ügyességek, vidámságok

Amikor Szirka kicsike volt, úgy gondoltam a majdani tanulási képesség vizsgálatra, mint ahol majd én is vizsgázom, ahol kiderül majd, hogy jól csináljuk-e a dolgokat és ahol Szirka élete eldől. Mire tavasszal megtörtént az első vizsgálat, már nem egészen így gondoltam, de voltak, amik megleptek.

Holnap ismét a bizottság elé áll (és ismét nem tudok ott lenni). Kíváncsi vagyok, hogy most másképp látják-e, mint fél éve, amikor pl. lengőfirkákat produkált nekik (ember helyett, amit egyébként tud) vagy hogy szóba áll-e velük, kiderül-e, hogy ismeri a színeket, meg tudja nevezni, mit lát a képen stb. Kíváncsi vagyok, hogy valójában mennyi lehet az FQ-ja, valójában hol tart. (De már attól is tartok, hogy ha esetleg túl jó besorolást kap, akkor gondok lesznek a fejlesztéssel, emelt családi pótlékkal.) Valójában most nem számít túl sokat, hogy mi kerül a lapjára, inkább azért szurkolok, hogy jó élmény legyen neki (feltételezem, hogy amikor nem értették, az nem volt neki olyan kellemes). És örülök, hogy igazából milyen nagyon ügyes.

Attól még mindig fogom a padlót, ahogy első hallásra énekelte ezt a számot. Állt a hangszóróval szemben és a sorok végét énekelgette Charlie Winston után. A refrénnél (love-smile) az egy oktávváltást jelent!

Tegnap megint rajzolt embert:

felfelé és lefelé a keze lóg ki

Egy nagyobbaknak való füzetet lapozgatva, erre a képre azt mondta:

szeme

Nem beszélve arról, ahogy a babák érintkeznek egymással:
- Szia!
- Szia!
- Úság?

Vagy a baba felmászik egy játékra és hívja maga után a Pilakó nevű bocit (ő nevezte el):
- Mássz, Pilakócska, mássz!
Amikor felmászik, köszönnek egymásnak és együtt örülnek. Ami így elmesélve lehet, hogy nem olyan nagy pláne, de a Szirka hangsúlyaival és gesztusaival az ilyenek valóságos színdarabok. (Eddig a babák halandzsául beszéltek egymással.)

Tegnap még nagy röhincsélés volt a másik szobában, erre mentem be:



Aztán ebből is másztatás lett.

Szirka rendelkezik

Andrisnak:
- Haggyámát! Elmenjé! Apához!
(Semmi rossz nem történt, csak azt akarta, hogy Andris menjen vissza a szobájába ő meg tovább anyázhasson.)

Árminnak:
- Bújjá! Bújjá! Árminkocska, te is!

A kanapén ülve az Univerzumnak:
- Banánt is! Árminnak is!


Valamint emlékezik:

Az egyik kendőjét megszagoltam és azt mondtam, hogy buki szaga van, ki kell mosni. Pár nap múlva megint előkerült a kendő. Az arcához tette és azt mondta:
- Bukis.

Október végén, amikor épp senki nem volt lázas, sétáltunk a kisréten. Két tenyerét az arca mellé tette és úgy kiabált:
- Ke! Ke!
Kereste a lepkéket, amiket nyáron látott.