Állatkertes

 

Gyönyörű idő volt szombaton, és bár ezt nem tudtuk előre, bátran kimentünk az állatkertbe. Erre az egy napra felfüggesztették a szelet és a mindenféle nedves dolog potyogását és csak a jégtócsák emlékeztettek rá, hogy azért tél van. Sok beltéri dolgot néztünk meg, de nem voltak rosszak a kinti séták sem. Sőt, még játszótereztünk is egy kicsit. Szirka annyira örült neki, hogy hangosan kacagott a mászókákon. Lehet, hogy mások furának találták a folyton hangicsáló kislányt, de nekem ez mosolygós élmény.  És az is jó volt, hogy az idő nagy részében együtt tudtunk haladni (régebben sokszor kellett kettéválni, mert Szirka nem akart lejönni valamiről, Ármin meg már unta az egyhelybét). Meg az is, hogy nem fáradtak el olyan hamar és meg tudtunk nézni mindent, amit szerettek volna: zsiráfot, oroszlánt, tukánt.

 

Tényleg ennyire jógyerekek voltak egész idő alatt.

Bámészkodó lajhárok

Szirka persze etetni is akart, ezért bementünk a kecskékhez. Nem adtam a kezébe az egész kajás zacskót, mert féltem, hogy megtámadják érte a kecskék, csak pár szemet kapott a tenyerébe. De nem adta oda nekik elég gyorsan (=mindet azonnal) és így is lerohanták. Vagy 10-15 kecske egy pillanat alatt körbefogta, lökdösték, felborították, megforgatták a sárban, aztán a kerítés tövébe gurított, fekvő Szirkát tovább böködték, taposták. És ő mit csinált közben? Boldogan kacarászott.
- Megrágcsálta az ujjacskámat, azt hitte, hogy finomság - mondta nevetve, miután kiszabadítottam a kecskék gyűrűjéből.

Szerencse, hogy rendes, téli védőöltözetet viselt.

A tevét is kesztyűben próbálta megetetni, de a teve valami irtózatos mennyiségű nyálat csorgatott a tenyerébe.

- Ez nem volt jó, teve koma! - szidta meg Szirka és ez után csak a kerítésre tette neki a falatkákat.

Feladvány:

 

Keresd meg a leguánt!

Pecconos

Esténként két mesét szoktunk megnézni a búcsúbilizés és fogsikálás (meg esetleges krémezések, maradék öltözködések) megkönnyítése végett. Hagyományosan az egyik mesét Szirka választja, a másikat Ármin. 70-80%-ban ez úgy zajlik, hogy Ármin elkezd valamit kiabálni, mondjuk "Karácsonyi Pettson! Karácsonyi Pettson!",  így ez lesz az első. Amikor vége van, elkezd kiabálni egy másikat is, amit Szirka megerősít és az lesz a második. A minap nem kezdett Ármin második mesét követelni, ezért volt idő megkérdezni Szirkát, hogy mit kér.
- Amit Árminka szeretne.

A Pettson és Findusz nagyon menő mostanában nálunk, úgy könyvben mint DVD-n. Vannak benne mindenféle kicsi lények, akiket az öregember nem is lát, csak a macskája.

Ők a muklik (vagy moklák).

Név szerint Dorti és Börti. Dorti a fiú, Börti a legkislány. Amikor próbáltam meggyőzni Ármint, hogy fordítva kicsit szerencsésebb lenne, ezt mondta:
- Láttam őket az állatkertben sétálni, Dorti meg a kislánya Börti. Apukájuk, Korti is sétált.
Nem vitatkoztam tovább.

Van egy űrutazós rész is, nem igazából, csak eljátsszák. Azt meg mi is tudjuk, ugye.

Kell hozzá sapka, kesztyű, hátizsák, hónaljban madzaggal megkötött kendő és űrhajó.

Akkor aztán lehet egész este kiabálni, hogy Apaaaa, emejjél fel!

A karácsonyi részben Pettson megüti a lábát egy kőrakásban.
Szirka hívogatja Ármint, aki visszaszól neki:
- Ezzel a lábbal nem tudok szaladni!
- Beütötted a kőrakásba? - kérdezem cinkos mosollyal.
- Nem. A tehénbe.

magához tért; boszorkány

- Hol van Nagyapó? - kérdezi Szirka.
- Hazament - felelem.
Kicsit később valószínűleg eszébe jut, hogy máshova is készült, ezért újra megkérdezi:
- Hova ment Nagyapó?
- Magához - mondja neki Ármin. - Magához tért.

Esti bújás, incselkedés.
- Kit pusziljak meg? - kérdezem mosolyogva.
- Tégemet - dugja Ármin a buksiját.

Szirka mesél:
- Volt egy fagyifám és mindenkinek adtam fagyit. És volt egy pudingfám is és adtam anyának vaníliát.

Ármin szigorú arccal, hunyorítva kalapácsol:
- Nem vagyok mérges, csak erősködök - nyugtat meg.

Ármin átöleli Szirka vállát és odavezeti hozzánk:
- Ő is kér banánt, a medvelány.

Könyvet olvasunk: "Mi leszek, ha nagy leszek"
- Ti mik lesztek, ha nagyok lesztek? - kérdezem a végén.
- Én rendőr - feleli Ármin.
- Én boszorkány - mondja Szirka.

Ármin mesél:
- Nekem egy fekete tehenem volt és növekedett. Gyerekek voltak és egyre növekedtek férfinek. A piros volt Szirka, a kék Ármin. Fehér volt az apukájuk. A piros nőnek változott és sárga volt a kalapjuk meg kék meg piros és lila és taptírarara.

Ármin bőszen nyomogatja Márkus telefonját:
- Enőke bácsinak másféle sasot árulok - magyarázza nekem -, Pisti bácsinak bölcsőfogú sasot.

Szirka reggel öltözik, segítünk neki, mert késésben vagyunk. Ilyen szituációkban szinte elkerülhetetlen a menekülés, nemakarás. Kezdődik is a nyafogás, de így szól:
- Óvodába akarok menniii!

Kinn vagyunk a hidegben:
- Anyucika, látszik a hangom! - lelkendezik Szirka.

Ármin talál egy játékfigurát, ráülteti valami műanyag darabra:
- Bicska bácsi, aki bicskákat szeret. Pilóta, repül a repülővel és látja a madarakat. Felveszi a pilótasisakját, elrepül messzi országba. Már látja a tukánt!
(Később Bicska bácsi hajóra szállt.)

Ármin időnként "iskolás" valószínűleg azért, mert bizonyos dolgokat csak iskolásoknak lehet. Egyik nap megkérdezem:
- És melyik iskolába jársz?
- Ami a piac mellett van - feleli határozottan.
- És hogy hívják az iskoládat?
- Börti.
(Ez nem a börtön rövidítése, hanem Szezám utcás Bert becézése.)
Másnap Márkussal szóról szóra ugyanezt a párbeszédet folytatta le, de ő még tovább is kérdezett:
- És mit tanultatok?
Ármin ettől sem jött zavarba:
- Ti-ti-tá! - idézte fel, amit egyszer Szirkával tanult a muzsikán.

rajzolós-festős

Az első kettő még decemberi, de szerintem még nem mutattam.

 

Nekem ez egy szuper papagáj, Szirkának más véleménye van.

 

Ez a Mikulásnak látszó alak pedig egy madárka és az nem szakáll, hanem a tollai. 

 

Szirka kínai írásjeleket is tud (csak azt nem tudja, hogy tudja őket).

 

Gyűrűk Ura Ármintól. (Szerintem.)

 

Ezt viszont nem csak belelátom, Szirka elmondta, hogy ez egy játszótér, balra fenn a sárga egy libikóka, jobb oldalon egy piros hinta lendül, középen a mászóka vár látható.

Ármin szerint itt mindenféle állat járt, pöttyözte az ecsettel, és sorolta, hogy melyik milyen állat nyoma.

 

Itt a címadás volt elmés, nem kicsit.

Szirka festményén piroskajelmez látható. 

Szemöldökös hosszúhajú néni marcona rendőrbácsival.

Ebben nekem az tetszik, hogy a bácsi és a néni tényleg mennyire bácsis és nénis.

tüszkös; Zolivér

- Vicces ábrázatod van - mondja Ármin Szirkának.

Ármin ragoz: majm, szaloncukr. És megtanult Szirkától bocsánatot kérni: Bocsánat kérek!

Bejön Szirka a fürdésből, először Márkusnak mondja, hogy nagyon megijedt, de közben meggondolja magát:
- Inkább elmesélem Anyának.
El is meséli:
- Nagyon megijedtem. Árminka lefröcskölte a szememet és bocsánatot kért - de ezt már mosolyogva mondja. Megpuszilgatom, még folytatja:
- Véletlenül csinálta, nem akart semmi rosszat.

- Nem mérgelődik, kedvelődik - javítja ki Ármin Szirkát.

A gyerekek festenek, valamelyikük a száraz ecsettel hangosan karistolja a papírt:
- Ilyenkor szoktál szólni - figyelmeztet Ármin a dolgok rendjére.

Ármin mesél:
- Dudorásznak a madarak: LÁLÁLÁLÁ!

Anapetiék megfáznak a könyvben, az utolsó képen az apukájuknak is piros az orra.
- Apa is tüszkös lett - jegyzi meg Szirka.

Ármin ábrándozik:
- Elmegyünk a tengerhöz vacsorázni sonkás szendvicset meg salátásat meg krumplisat meg kolbászos-szaloncukrosat.

Egyszer írtam, hogy Szirka időnként a mesélő szövegét is közbefűzi, a "kiáltotta Szirka" volt a példa. Na most ez még mindig folyik, csak már sztereóban. Szirka odáig vitte, hogy a saját megjegyzései után mondja, hogy "gondolta magában", legdurvább eddig a "Hm, Hm - gondolta magában" volt. Ármin meg folyton szerepeket választ magának, ő Pettson vagy Tigris a Micimackóból vagy "baba" vagy tukánfióka meg ezer másik lehetőség. Ilyenkor kijavít, ha Árminnak (vagy másnak) szólítom és ha mond valamit, hozzáfűzi, hogy ki mondta, pl. ha ő Bukszus, a kertész, akkor ezt mondja: "- Roppant erős ez a gép! - mondta Bukszus."

Vannak aztán a kitalált gyerekek. Árminnak legtöbbször Petsu/Beccsu a képzelt karaktere, Szirkánál klasszikus a Kamillaluca nevű lány és a Kapisali nevű kisfiú. Személyes kedvencem a viszonylag új Zolivér. Ő egy kislány, akit nem szeretnek.

kikapcsolódott; számodra

Ármin elég sokat beszél. Gyakorlatilag folyamatosan. Kommentálja, amit csinál, elismétli, amit hall, és részletesen leírja, amit kitalál. Egy tipikus példa: Szirka az előbb arra biztatta, hogy csináljon ebédet. Azonnal beindult:
- Tükörtojást csinálok. Tükörtojást eszek és melegszendvicset. Tükörtojást eszek és abba bemártogatom a forró szendvicsemet, mert nagyon forró, és hideg vizet iszok hozzá. A másik tányérra teszek egy sonkás szendvicset, és azt eszem meg. Kieszem belőle a sonkát és aztán megeszem a kenyeret. Teszek bele káposztát is, meg mogyorót, mindent teszek bele, mogyorót, makkot.

- Felöltöztünk ünneplőbe - mondja Ármin, aki tényleg átcserélte a pólóját.
- És mit ünnepeltek? - kérdezem.
- A karácsonyfát.

- Áramszünet volt, de már kikapcsolódott - újságolja Ármin.

Ármin vadul:
- Ezzel a karddal lelövöm a rókát!

 Szirka emeletes ágyat épít (a.k.a. golyópálya) és lefekteti rá a törpöket.

De Ármin szerint elájultak a törpök, mert Hókuszpók elkapta őket.

Andris kintről jön be:
- Hideg a kezecskéd, drága szívem - állapítja meg Szirka.

Szirka és Andris báboznak, Andris van a tukánnal, hátára akarja venni Szirkafarkast.
- Tudsz repülni, farkas koma? - kérdezi tőle rávezetőleg.
- Képezd el, igen - feleli a farkas, tudva, hogy meglepetést fog okozni.

Szirka Ármint öltözteti:
- Várjál, kedves királyom! Hozok egy kalapot a számodra.

Tréfás kedvű fényképészünk egy apró, de hihetetlen különbséget fotózott az alábbi két kép közé. Figyeljék meg, mi lehet az:

Igen! A babák összementek!

Gratulálunk a helyes megfejtéshez.

szabályt mondott

Valami aranyoskodás végén Andris megjegyzi:
- Ez az Ármin!
- Mindent tud - egészíti ki a mondatot Ármin.

Szirka fotója mindentudó öccséről

- Wáááá! - üvölt Ármin velőtrázóan.
- Jaj, Árminka! - kapkodom a levegőt.
- Megijesztettem a rendőrt, mert szabályt mondott nekem - magyarázza a jövendő bűnözője, némi felháborodással a hangjában. - Hogy nem lehet menni.

Szirka (megszólalásig élethű) rajza Andrisról

Hízelgés Ármintól:
- Csicsiriborsó vagy!
Hízelgés Szirkától:
- Pazsomás kandúr vagy!

Szirka kijön a fürdőszobából, deréktól lefelé szorosan törölközőbe csavarva:
- Sellő vagyok.

Árminnak pakolnia kellene, hozzá is fog, de odasüt a nap:
- Izzadok! Izzadok! Inkább lepihenek.
(Egy perc múlva visszajött és elpakolt.)

Ármin kiszalad, valami játékot talál a földön:
- Megtorpantam meglepetésemben.
Aztán felveszi és idenyújtja nekem:
- Boldog kívánok, anyácska!

 

Szirka fotója az új évre: fény az alagút végén

Boldog új évet!

Köszönjük az érdeklődést, a kedves kommenteket és maileket, a sok bátorítást, a velünk levést! Jövőre veletek ugyanitt! :)

mackógida, vadmalac

Cserebogarak harcolnak a képen.
- Miért? - kérdezik a kicsik.
- Hogy kié legyen a nőstény - felelem.
- Az apáé! - vágja rá Ármin.

Ármin hízeleg:
Okoskám.
Tízórai vagy!
Édes málna vagy. Szétharaplak.
De ezeket a legmézesmázosabb, elvékonyított "babahangján".

Szóba jön, hogy a tigris meg az oroszlán nagymacska. Szirka azonnal újságolja Árminnak:
- Nagymacska, képezd el, mint a cicák!

Szirkának egyébként is megtetszett a hasonlítgatás, ilyeneket mond:

Mossuk meg a kezem, mert olyan vagyok, mint egy kis vadmalac. 

Apucikám a barátnővérem, mint egy csokor virág!

Szeretlek, mint egy macika/tolvaj szarka. 

Amikor mondom neki, hogy tettem a tányérjára egy kis kolbászos rántottát, megörül:

- Hűha, azt nagyon szeretem, mint a malacka - aztán kicsit elgondolkodik:

- Mi szereti azt?

Árminnak nem jut eszébe, hogy medvebocs, megteszi helyette a mackógida.

- Én vagyok a kiscsikó. Futok, amíg a patám bírja - magyaráz Ármin.

- Ne kapcsold fel a villanyt, mert nem látjuk az éjszakát! - tiltakoznak együtt.

Az Ikeában lehetett kapni játék macskaeledelnek szánt halakat. Egyik oldaluk rendes hal, a másik oldaluk már csak a maradvány. Szirka forgatja, gondolkozik, aztán azt mondja:

- Az emberek megeszik a halat és ez lesz belőle. Csont.
Aztán megmutatja Andrisnak is:
- Látod, megeszik a halat és csontváz lesz belőle.

Ármin mondókázik:
- Ala-bala-bim-bam-busz, orrod alá Kutyafülű Aladár!

Kiosztja a szerepeket:
- Laci medve vagyok. Apa meg Bubu.

Tervez:
- Kapcsolatba lépünk a Mikulással.

Ragoz:
Elsodrik a hullám tégemet.
Siklájj utánam!
És a műhanyag pohárból akar inni.

Szirka szívja az orrát, ezredszer szólok neki, hogy hozzon egy zsepkendőt és fújja ki, segítek. Már egészen megharagszom, de még mindig "Nem!" a válasz. Behozom én és kifújatom vele, de a haragom marad. Ármin látja, leszáll a nagy szék tetejéről és büszkélkedik, hogy lemászott. Nem nagyon értem, mit akar, de elmagyarázza:
- Most kedvesítelek téged!
Működik az ötlet, örülök, hogy vigasztalni akar a jól viselkedéssel. Hamarosan Szirka is bocsánatot kér, sőt, kijön és egyedül fújja az orrát. Fújni éppen tudja, de csak folyamatosan, az meg nem az igazi. Éppen a kenyeret formázom, csupa ragacs vagyok, nem tudok segíteni neki, csak magyarázom, hogy fogja be az orrát meg engedje el, mint ahogy a pipis mondókánál mozgatja a kezét (pipi-pipi-pipi-pi, így csipeget a pipi - közben a hüvelyk és a mutatóujjunkat egymáshoz érintgetjük). Párszor próbálja a szabad kezével, aztán cserél, de megint a szabad keze mozog, nem az, amelyikkel a zsepit fogja. Végül mégis sikerül és tökéletesen kifújja az orrát, teljesen egyedül. Nagyon örülök, Ármin csak ekkor nyugszik meg, hogy tényleg nem haragszom:
- Most már gyönyörű szép vagy? - kérdezi mosolyogva.

 

Szirka épít: romvárost 

Ármin szerel:
-Bele kell tenni az elektromot.
Majd:
- Megbütkőtem a helikoptert. Ez a fúró.
- Azzal bütykölöd?
- Nem. Azzal fúrom. A csavarhúzóval bütkölöm.

Fürdés után okosan beosztja az idejét:

- Amíg fel nem öltözök, addig szopizok.
Be is takarózik hozzá a pókemberes plédjébe:
- Búsan kuksolok a fészekben. Én vagyok a fióka.

Máskor így közeledik:
- Szopizni akarok, el akar aludni a kisfiú!

Uzsonna, Szirka jön az asztalhoz:
- Hűha! Mi az, puding? Erről álmodtam!

karácsonyos

 

Készül a mézeskalács

Olvassuk a Pettson és Finduszt, amikor odaérünk, hogy Pettson a kerti lugasban kávézik Andersson nénivel, felsóhajtok:
- Na, ilyet kérek karácsonyra, ilyen kertet. Kávéval.
- Én meg a süteményt! - csap le Ármin gyorsan az ennivaló reményére.

Azért is mutatom, hogy aztán betehessem ezt a képet Szirka Pettsonjáról:

 Üvegajtóra varázsszínessel.

Az első karácsonyi ajándék már reggel várt: Andris megjavíttatta a fényképezőt. Így aztán le tudtam kapni az első napsugarat:

 

Szentdélelőtti díszítgetés, a fenyőfára került néhány csokidísz és persze szaloncukor is. Ármin igencsak izgatott a dologtól, mégse járja, hogy van csoki és nem kerül azonnal a gyomrába. Jövök-megyek, nem hallok mindent, de az feltűnik, hogy Ármin folyton ezt mondogatja:

- Vége van a karácsonynak!

Kiderült, hogy Márkus azt mondta neki, akkor eheti meg a csokit, ha vége van a karácsonynak.

Különben valószínűleg nem lett volna hiányérzetük, mert a karácsonyfadíszekre azt gondolták, hogy játékok, amiket ők kaptak ajándékba.

 

 - Kaptunk minden ajándékot!

Csengettyűszó, mondom, hogy lehet menni, megnézni az ajándékokat.

- Én a csokit eszem meg! Én a csokit eszem meg! - rohan ki Ármin és tényleg rá se néz az ajándékhalomra, csak ugrál a fa alatt a csokidíszek felé kalimpálva.

Aztán persze rámozdult a kupacra (minden apróságot külön csomagoltam).

Szirka olvasta fel a cédulákról, hogy melyik ajándék kié.

 

a Szirka által megrendelt "karácsonyi torta"

Ulwilás karácsonyi muzsika

(Két kottát rajzoltunk meg, a Fehér karácsonyt és A zöld fenyőfánt /az elefánt távoli rokona/, nincs bennük félhang és beleférnek egy oktávba. Letölthetőek innen.)

klasszikus karácsonyi vonatozás

bontogatós-építgetős

édes pillanatok
(nem vártuk meg a karácsony végét)

de a legjobb mégis az együttlevés volt

Ajándékilag az egyik telitalálatnak a világítós rajzoló bizonyult (a mágnesesek nálunk nem bírták túl sokáig, de erről a vonatkozásról még nem tudok nyilatkozni).

 

Szirka csuda jópofákat rajzol rá, csak ezt nehéz lefotózni.

Szirka esti fotója, Palinak ajánlva