2014. szeptember 5., péntek

tigrisbunda; tisztességes macska

Meglepetten kérdezem:
- Hogy került ez a firka a Szirka fenekére?
Majd kapcsolok:
- Szirka, a tollbetétekkel vakartad meg a feneked?
- Igen. Nem baj! Ez lesz a tigrisbundám.

Ármin szemüveget kapott:
- Most nagyon könnyen tudok Márkuskának öltözni! Csak le kell venni a szemüvegemet.

Valami nemkelletvolna dologra találok:
- Ki volt az? - kérdezem megrovón.
- Szirkaaa! - mondja Ármin felháborodva. - Szirkomadta!

- Mmm, de mijom volt ez a reggeli - viszi a tányérját a mosogatóhoz Szirka. - Ki készítette?
- Én - mosolygok rá. Szenvedélyesen megölel és azt mondja:
- Te vagy a legjobb anyuka a' egész vidéken!


Barackozás a hegyen


Ármin elmagyarázza, mit jelent a "bíróság":
- Amikor megkérdezik az embereket, hogy ki tudja, és aki tudja, azt megbüntetik.

- Szirka, akarod, hogy szárnya nőjön a póknak és hat lába legyen az apóknak?

A dzsungel könyvét hallgatjuk, Ká kígyó énekel, a sikeres orrcseppentés örömére én is beszállok az éneklésbe, de Szirka leállít:
- Nem tudsz te babonázni!

- Apának nincs annyi szőre, mint egy tisztességes macskának - ítéli Ármin.


(A nagyszabású blogújjáéledés időpontja technikai okokból csúszik, elnézést )

2014. július 23., szerda

;)

Hamarosan nagyon jó hírt hozok azoknak, akik szerették a Szirkablogot akár a korábbi, akár a mostanábani formájában. Addig csak ennyit árulhatok el:


2014. március 18., kedd

A különbség kisebb, mint gondolnád

Nyolc évvel ezelőtt, egy meleg napsütéstől simogatott tavaszi napon világra jött egy várva-várt kislány. Még meg sem született, már mindenki szerette. Beszéltek hozzá, dalocskát írtak neki, babát kötöttek neki szemről-szemre, olyat amilyen nincs még egy, és azt a nevet választották neki, amire legnagyobbat dobbant a szívük.

Amikor a kislány kibukkant a világra, felsírt, de az ismerős hangok hamar megnyugtatták. Szép volt, illatos, mindene picurka tökély. Csak a szeme… a szeme mintha egy másik világból nézett volna. Szelíden, kíváncsian, bölcsen, de idegenül. Csillagpöttyökkel írt üzenetét nem értették. Úgy vélték, azt látják benne: "életeteknek vége" és megrémültek. A napsütésre sötét éjszaka jött, a tavasz elkerülte a házat. A kisbabát mosolyok helyett könnyek és félrekapott pillantások vették körül, gratuláció helyett sajnálkozás, ünnep helyett gyász. De nem tehettek mást, ölbe vették, mert kicsi volt, puszilgatták, mert puha volt, szerették, mert baba volt. És rájöttek, hogy a különbség kisebb, mint gondolták. Lassan a szeméből sugárzó csillagos üzenetet is teljesen ki tudták venni: "A régi életeteknek vége, most építhettek egy jobbat."

Szirka most lesz nyolc éves, és én azt szeretném, hogy amikor ezentúl valaki a csilagpöttyökkel írt üzenetet bogarássza a kisbabája szemében, értse meg nálunk sokkal gyorsabban, mi van oda írva. Tudjon róla a világ, hogy a különbség kisebb, mint gondolnánk. Fogadják örömmel a Down-szindrómás babákat, vegyék ölbe, puszilgassák és szeressék. Fogadják örömmel a Down-szindrómás gyerekeket az óvodákban, az iskolákban, a felnőtteket a munkahelyeken. Hogy mind öleljük magukhoz a lehetőséget, hogy egy jobb életet építhetünk.

Gyertek velem, mutassuk meg, hogy ez a világ csak addig idegen, míg ki nem nyílunk előtte! Gyertek velem a Vígszínházhoz március 21.-én, a Down-szindróma világnapján, délután négyre! Vegyük körbe a színházat, sétáljunk át a Margitszigetre! Mutassuk meg, hogy itt vagyunk, hogy számítunk, hogy sokan vagyunk, akik egy jobb életet akarnak építeni. Mindnyájunk számára.

Mert a különbség kisebb, mint gondolnád - és ha velem jössz, még kisebb lesz ;)




Gyülekező 15:45-től, részletes program itt: http://0321.hu/programinfo

2014. március 4., kedd

Egy decemberi reggel

Szirka három hete itthon köhög-taknyog. Nincs igazán rosszul, csak kicsit nyűgös, amikor rosszabbul alszik, de iskolába nem tud járni. Épp a betegség előtt voltunk könyvtárban, de már mindent elolvastunk többször is. Úgy döntünk, hogy egy óra könyvtárazás nem hátráltatja jelentősen a gyógyulást, reggel ezért nem a szokásos itthoni tréningruhát vesszük, hanem szoknyát, szép ruhát.
Szirka azt sem tudja, hogy a könyvtárnak vagy a szép ruhának örüljön jobban. Amikor felöltözik, elémpördül:
- Elengás vagyok - mosolyog. - Vihetem a sapkámat is a virágokkal meg az angol csipkével? (Mesében halotta, Hamupipőke mostohatestvérei készülődtek a bálba.)

Ritkán eszünk fehér, bolti kalácsot, most szenzáció, hogy reggelire az van. Szirka két mézeset kér, de mikor kiderül, hogy az apja lekvárral eszi, olyat is szeretne.
- Mi lenne, ha kapnál egy mézeset meg egy lekvárosat is?
- Nem, két mézeset kérek.
- Lekvárosat nem?
- Tudod mit? Kérek két mézeset meg két lekvárosat! - vágja át a gordiuszi csomót.
Végül két kisebb mézeset meg egy nagyobb lekvárosat kap.

Leülünk reggelizni. Ármin következik az adventi naptárral előrelépni, Szirka kommentálja:
- Közeledik a karácsony, állapította meg a kislány.
Beleharap az első kalácsba, még a falattal a szájában, felemelt mutatóujjal kiköti, hogy
- Kérek még! Majd kérek még!
Kis vita kerekedik, hogy ha két szelet kalács van a tányérján, egy meg a kezében, akkor hány van neki összesen. Valószínűleg erről jut eszébe az iskola.
- Meg kell figyelni mindent a természetben, azt mondták az iskolában. Megfigyelek mindent és elmondom Beának meg Andinak.

Figyeli, figyeli a természetet az ablakon át, észreveszi, hogy még milyen sötét van:
- Nem aludtam ki magam, még este van! - panaszolja.
- Nincs este, csak télen lassan világosodik. A karácsony pont ennek a fordulója: karácsonyig egyre hosszabb a sötét, karácsonytól meg a világos lesz egyre hosszabb. Ezért is mondjuk, hogy a fény ünnepe.
- Ezért vannak rajta a gyertyák! - ismeri fel Ármin okosan.
- Igen, és képzeld el, hogy a fényes gömbök meg a bolygókat jelképezik. A karácsonyfa olyan, mint az éjszakai égbolt.
- Bolt?! - döbben meg Ármin.

Reggeli után szem- és orrcseppentés, a végén Szirka megkérdezi:
- Felülhetek? Nem akarok itt fetrengeni!

Végül Ármin is eltervezi a napját:
- Ma szabadnapom van, nem kell semmi iskolai feladattal foglalkoznom, csak játszom, meg beleolvasgatok egy könyvembe, meg fabrikálok. Ezt csinálom ma. Holnap is szabadnapom lesz, meg másikholnap is. Utána nem.

2014. január 31., péntek

Izgalmas videó

Szirka elmondja a fontosakat ezen a videón. Ne küldjetek gumicukrot meg nyalókát, de a másik kívánságot teljesíthetitek!


2013. december 12., csütörtök

rinya; kifliherceg

Ezt még júliusban készítette Szirka: "Iskolába men", ragasztott nadrágban.


Ármin érdeklődik az időjárás után:
- Milyen idő van, anya? Ebédidő?

Szirka iskolai élményeit meséli:
- A fiúk húzták Adél lábát, de én hősiesen megvédtem!


Ármin: Büfé

Ármin önbizalmat épít:
- Olyan eszes vagyok, eszesebb vagyok, mint Sicc!
Megfigyel:
- Az Őrmesteren csillag van, ezért űrmester.


 Szirka levele Panka nevű osztálytársának


Szirka kinyitja a hűtőajtót és lecövekel előtte (valami olyat keres, ami nincs benne). Hiába mondogatjuk neki, hogy csukja be, semmi foganatja. Végül Andris unja meg hamarabb, kicsit félretolja, csak annyira, hogy be tudja csukni az ajtót.
- Szent Habakuk! Kidobták a frakkomat! - méltatlankodik Szirka. Andris erre megint elmagyarázza, hogy az ételek megromlanak a hűtőben, de Szirka csak a saját sérelmét látja:
- Jajistenem! Veszekszenek!
Andris tovább próbál észérvelni, de hiába, Szirka nem esik ki a szerepből:
- Jajistenem! Szabályok vannak ebben a házban!


Szirka: Királylány

- Ha felnövök, dadus leszek - mondja Szirka.
- Dadus? - kérdezem, hogy jól értem-e.
- Dadus. Én főzöm majd Árminkának az ebédet.
- Amikor te felnőtt leszel, akkor Árminka is felnőtt lesz - mosolygok.
Szirka megdöbben:
- Akkor ki lesz a gyerek?

Más tervei is vannak, egyforma szemcsillogós lelkesedéssel adja elő mindegyiket, kb. hetente másikat:
- Fogorvos leszek és mindenkinek kifúrom a fogát!
- Kukás leszek és elszállítom a szemetet!
- Űrhajós leszek és az űrhajóval elmegyek a bolygókra.
- Melyik bolygóra? - kérdezem.
- A marsra - feleli. - Lelövöm vízipisztollyal az űrlényeket. Sóból vannak az űrlények és elolvadnak a vízben.


 Szirkanyuszi és Nagyi


A tesóméknál vagyunk vendégségben, ebéd előtt imádkozunk. Ármin rögtön leveszi, hogy itt ez fontos téma, és azzal próbál kapcsolódni, hogy mindent, amit valaha hallott és szerepel benne az "Isten" szó, azt előadja. Már rögtön az ebéd "isteni finom," később többször elcsattan egy-egy random "szentisten", végül azzal koronázza meg az előadást, hogy bejelenti, a tesóm egy isten. Végül is örülhetnék, hogy csúnyábbakat még nem hallott, puszta jó szándékból meg összetartozásból biztos azokat is megcsillantotta volna.


Ármin: szálloda (jobbra fenn a nagy folt a szálloda)

Szirka nyűgösködik, semmi sem tetszik neki. Ajánlok nekik kekszet.
- Ne adjál nekem finomságot! - mondja mérgesen.
- Főzünk hozzá finom teát is - kedveskedek tovább.
- Minek?! - förmed rám.
- Minek? - kérdezek vissza csodálkozva, de még végig sem tudom gondolni, hogy milyen sok jó kapcsolódik a teázáshoz (összebújva mesélünk, míg elkortyolgatják és reméljük, hogy meggyógyulnak), már rá is vágja morcosan:
- Nem vagy te visszhang!

Röviddel ez után szellőztetni próbálok, megkérem őket, hogy menjenek át a másik szobába. Nem mozdulnak, nyitom az ajtót és vicceskedek:
- Meneküljetek, jön a hideg!
- Nem vagyunk mi vadállatok, hogy meneküljünk! - zsémbel Szirka.


Szirka kevesellte a feladatlapot, amit kikészítettem neki, készített hát magának. Az olvasás feladatok tényleg ilyenek szoktak lenni.


Sokan vagyunk a villamosmegálló járdaszigetén, egy nő csak úgy tud elmenni mellettünk, hogy finoman arrébb tolja Ármint (kikerülni nem sikerül, mert Ármin azon a kis helyen is zsezseg). Mond is neki valamit, de nem hallom, csak Ármin válaszát:
- Nem vagyok manó! Űrhajós vagyok!

Szirka a billentyűzetről olvassa a betűket, mondom neki, hogy ha ilyen ügyesen tudja, akár írhat is, csak meg kell nyomni a billentyűket. Javaslom, hogy írjuk le az apát, annak minden betűjét és a szót egyben is jól ismeri. A teljesítmény az, hogy a szót hangokra bontja és egyenként kikeresi a betűket (én csak kérdezem, hogy mivel kezdődik stb.). Szépen le is írja, hogy APA, ellenőrzi a képernyőn, rendben van.
- Írjuk oda a címét is! - javasolja.
- Milyen címét? - kérdezem, és arra gondolok, hogy akkor ezek szerint levelet írunk.
- Hogy "szeretlek"!


 Ármin: Tanvizsga


Szirka diktálja, hogy mit kér a Télapótól:
- Befőttesgumit, áfonyát, 1 cukorkát, motollát, rádiót, motorgépezetet, aranyos kecskét, tulipánkastélyt, királylányt, rózsát, Eperkét, krumplit, barna krumplit, Paprika Jancsit és így tovább, még nagyon sokáig.


 Szirka fagylaltgépet épített


Ármin énekel:
Felnőtt mozdulata olyan kicsi,
gyerek mozdulata olyan nagy.

rigmusol:
Rinya, rinya, ungárinya!
és rímel rendszeresen, egy bonyolultabbat megjegyeztem felírtam:
nyárfakard - nyál fakad

Szirka nem érti, amit mondtam:
- Miért mondtad ilyen gyorsan?! Nem értettem semmit. Azt mondtad, hogy mak-mak-mak!


 Ármin: Várbörtön


Szirka választékosan fogalmaz, 2 nap alatt ezeket írtam fel: fertály (ezt nem jó jelentésben használta), szegélyez (öltözék leírásánál), kupola (tervezte, hogy mit épít majd a homokozóban, ha újra jó idő lesz és mehet játszótérre), elinal (játék közben valamelyik figura), előkészítik az élelmiszereket (a szokásos ön-narrációban, amikor kipakoltunk a reggelihez) a víz felszínén úszik (babák egymás között az akvárium előtt).


Szirka elégedetlen volt vele, hogy az iskolában nem írnak azonnal, ezért az üzenőfüzetébe még szeptember elején beírta ezt az üzenetet. Mint kiderült, az összes többi füzetébe is beírta.


Ármin hosszasan mesél, a legszebb fordulata ez:
- Az a vágy is kipattant a szívükből, hogy legyen még egy gyermekük.

Szirka nagyon korán ébred, Andris szokott hozzá felkelni, amikor nincs iskola-óvoda (most betegség miatt nincs). Egy ilyen reggel én még benn horpasztottam, amikor bejöttek ruhákért. Szirka ekkor is kis narrátorként kommentálta az eseményeket, most éppen valami vidéki kontextusban.
- Egy szép kis parasztházikóban laktak - mondja éppen, mikor bejönnek, aztán meglát engem az ágyban - A parasztanyuka békésen aludt az ágyban. Volt két kisfiuk (itt mond két nevet). Az apukájuk a paraszt.
Vidáman ébredtem.



 Szirka készített egy könyvet, ezek a lapjai (és még 2 másik, lényegében ugyanilyen). Megkért, hogy a címet én írjam rá: Kifliherceg. Az utolsó lapon már megszülettek a gyermekeik.

2013. november 3., vasárnap

uszodás, kutató

Kora reggel Szirka így kezdi a napot:
- Nagyon szeretek iskolás lenni meg uszodás lenni!

- Tíz, tiszta víz - szavalom.
- Ha nem tiszta, vidd el a szamárnak! - mosolyog Szirka.

Verbális küzdelem folyik, Ármin fenyegetőzik:
- Nem kapsz száz aranyat!
Ezen jól elszörnyednek, de van súlyosabb:
- Kivilágítom a szemedet és olyan vak leszel, amilyet még nem láttál!

Esőcseppek a nap előtt, amiből szivárvány lesz. (Ármin)

Szirkának a kesztyűmesét olvasom, Ármin a folyosón szaladgál.
- Beköltöztek hát a kesztyűbe - mondom -, a pocok a nagyujjába, a cinke a mutatóujjába...
- A kecske meg a kutatóujjába! - kiált be Ármin.

- Álomországot nem látjuk, tudod - kezdi Szirka egy reggel.
- Nem látjuk? - próbálom a részleteket firtatni.
- Tudod, onnan vesszük az álmokat. Nem látjuk, mert nagyon messze van.
- Nagyon messze van? - biztatom tovább.
- A fejünkben van nagyon messze.
- És álmodban szoktál ott sétálni?
- Ott az álmok sétálnak!

Nyári kép (Szirka)

Szirka, derült égből:
- Nem akarom, hogy gömbölyű legyen a lábam. Ha gömbölyű lenne a lábam, akkor kerekem lenne. Az lenne a kerekem.

Szirka nézeget egy külföldi animációs magazint és reméli, hogy mesék is vannak benne. Magyarázom neki, hogy ezek olyan rajzfilmekből való képek, amiket nem is tudunk megnézni.
- De olyan, mintha egy meséből származna!

Szirka tervezi a jövőjét, nagyjából olyan felnőttkort szeretne, mint a mienk, de másfajta házat.
- Lesz padlás is. Lépcsős ház lesz.
- És mi lesz a padláson?
- Egerek! Meg régi kacatok. Lesz egy cica is és az egerek elbújnak, és a cica nem tudja őket elkapni.

Tipikus, iskola utáni párbeszéd:
- Ebédeltél, Szirkácskám?
- Igen.
- Éhes vagy?
- Igeeen!


A gyerekek a pancsolóban játszanak szülői felügyelettel (Szirka)

Szirka az első két iskolai héttől nagyon elfáradt, már nyűgösködött, necces volt, hogy valamit el kell hagyni a programokból, mert így sok neki, de minden részét nagyon szereti. Reggeli készülődésnél figyelmeztetem:
- Nem leszek majd ott, hogy mondjam neked, hogy fogadj szót és mehetsz uszodába.
- Meggondolom, amit mondtál - húzza végig az ujját a homlokán - és súgja majd a fülembe.

Végül beteg is lett.
- Ha meggyógyulok, megyek majd mindenhová - ábrándozik Szirka betegen.
- Hova szeretnél menni?
- Iskolába, uszodába, a Balatonra, állatkertbe, piknikezni, mindenhová.

Andris teát visz Szirkának.
- Köszönööm!!! - kiáltja boldogan. - Az mi?

Vár, szerkezetekkel, balra fenn robottal (Ármin)

- Segíthetek? - libben ki Szirka a konyhába. Ármin a nappaliban marad, mesét hallgat, de ahogy Szirka kijön, nagy szünet lesz.
- Kikapcsoltad a mesét? - kérdezem Szirkától csodálkozva.
- Nem. Akkor Árminka sírna. Nem akarom, hogy Árminka sírjon. Nagyon szeretem.

Hallom, hogy Saci nénivel a másik szobában a csillagjegyekről beszélgetnek, kicsit másképp, mint velem a múltkor. Én azt mondtam nekik, hogy ezek meg azok a csillagok voltak az égen, amikor születtek, nem azt hogy ők ezek vagy azok. Most Ármin tudni akarja, hogy "ő micsoda":
- Én mi vagyok, jéééég? - kérdezi panaszos hangon. - Jegesmedve? Fóka?

Szirka mesél, arra kapom fel a fejem, hogy azt mondja, az egyik szereplője "felcseperedett".
- Felcseperedett? Tudod mit jelent az?
- Hogy felnőtt.
Ilyenkor érzem, hogy még én is alábecsülöm néha. De azért igyekszem, csak kicsit lassan tanulok.


Családi ebéd.
Árminka nem éri el a hűtőt, mert magasan van, ezért a szekrényből vesz ki egy tököt.
Szemben Andris újságot olvas. (Szirka)

Hirtelen beborult az ég és pillanatok alatt meglepően lehűlt a levegő. Éppen élveztem a napsütést, a melegedő időt és van még néhány elültetendő tulipánhagymám is, szóval nem hagyom szó nélkül, hogy milyenek a fellegek meg milyen hideg lett, csukom be az ajtót (ami nálunk egyben az ablak is). Szirka megáll a teraszajtó előtt és az ekkor érkező apját saját szavaival tájékoztatja a fordulatról:
- Ítéletidő van odakint!

A szekrényben egy dobozban tartjuk a száraztésztát. Éppen azt készülök főzni, Szirka ajánlkozik, hogy majd ő előveszi.
- Magasan van, nem éred el.
- Vedd le a dobozt és én majd kiválasztom a megfelelő tésztát.



Szirka a kádban fürdik, Árminka ül a vécén. A szülői felügyelet itt is biztosított. (Szirka)

- Légy szíves adj nekem még egy kis sajtot, kedves legyél - kuncsorog Szirka. - Ugye így is szokták mondani?
- Igen, úgy mondják, hogy "légy olyan kedves".
Aztán valószínűleg rájött, hogy ennek nem tudok ellenállni és tényleg kedves leszek tőle, mert benn maradt a repertoárban.



Sisakos kazuár (Ármin)

Lehet, hogy egyszer még ez fontos lesz, ezért felírom, hogy most jött el az a pillanat, amikor Szirka megkérdezte, hogy mi az az Isten. Aztán pár óra múlva, hogy ki az a Jézus ("Ő is egy Isten, ugye?" - vágta rá Ármin) valamint, hogy milyen a jövő.

Valamit mondok Andrisnak, amiben szerepel, hogy "Down-szindrómás". Szirka felnéz a rajzolásból és boldog-büszkén kiáltja:
- Én Down-szindrómás vagyok!
- Én is! - vágja rá Ármin, aztán rögtön helyesbít, kissé lehajtott fejjel: - Én nem.
De még megkérdezi, hogy apa Down-szindrómás-e (kimondani nem tudja) és nagy boldogan eszébe jut egy barátgyerek, aki még Down-szindrómás, de csak azért, mert beszéltünk már róla, nem azért, mintha felismerné. (Akinél ma voltunk fél napot és szintén DS, az pl. nem jut eszébe, valószínűleg róla még nem mondtuk.)

2013. október 27., vasárnap

fél három; Apát

(Nyári gyűjtés, 2. rész, hozzá egy nyáreleji séta képei)



 Egy úrinő a susnyásban is úrinő

A kiskakas gyémántfélkrajcárját mesélem. Amikor jön a török császár és ráparancsol a kiskakasra, hogy adja oda neki a félkrajcárt, Szirka megjegyzi, hogy nem kérte szépen. Megbeszéljük, hogy nem tudta a varázsszót, hogy légy szíves és nem tanulta meg, hogy kell szépen kérni. Én aztán ezt el is felejtem és mesélek tovább. A kiskakas aztán elkerülhetetlenül kukorékolni kezd a kerítés tetején, hogy "Kukurikú, törökcsászár, add vissza a gyémánt félkrajcáromat!", mire Szirka lecsap:
- Ő se tudta, hogy kell szépen kérni!

Szirka megkavarja a teáját:
- Bódító illata van!

Szirka mesél:
- Este lett. A sötét égbolt suhant rájuk.

Még mindig megvan az a vicces szokásuk, hogy kommentálják a saját szövegüket, mintha olvasnák (mondta, kiáltotta stb.), de most már cifrázzák, pl. Ármin: "mondta sértődötten" vagy  Szirka: "kiabált rémülten", "mondta örömmel". Szirka különösen kedveli ezt a játékot, órákon át folyamatosan online meséli és kommentálja, amit csinál. Közben néhányszor szerepet és személyiséget vált ő is, meg Ármin is, aki gyakran kapja Cirmi szerepét.

  
Lapulevéldzsungel

- Mi történt a szemeddel? - kérdezi Saci néni Ármintól.
- Vendégségben voltunk, de ne akard, hogy elmeséljem, mert hosszú történet.

- Az iskolásoknak mindent meg kell tanulni. Krumplit hámozni, répát hámozni, mindent. Ügyes, iskolás nagylány vagyok. Te meg szófogadó, jó kisfiú vagy.

Ármin a kincses dobozát pakolja és közben magyaráz:
- Okosabb vagyok, mint egy fakanál.

Ármin megáll egy szobányi szétszórt vonatsín fölött:
- Amondó vagyoook - kezdi megfontoltan - hogy ezzel már nem fogok játszani.



Közös játék során az ismeretlen eredetű "kistestvér" korát Ármin határozza meg:
- Fél éves. Fél három.

Szirka síneket rak össze:
- Sebességgel mennek a vonatok!
- Nagy sebességgel vagy kis sebességgel?
- Hatalmas sebességgel!


 
Csigalelés

Márkus Ármin mellé ül le az asztalnál. Ármin láthatóan örül neki:
- Aranyos Márkuska vagy. Szeretlek. Ha megmosom a kezem, akkor majd megsimogatlak.

Szirka minden hajnalban kisétál a hálószobából és átköltözik az apja mellé. Jó esetben én észre sem veszem, de egyszer csak fejébe veszi, hogy tőlem kérjen engedélyt. Hajnalban tehát felkelt és megkérdezi:
- Kimehetek?
Végül is nem bánnám, ha nem sétálgatna minden éjjel, úgyhogy ezt mondom neki:
- Kimehetsz, de benn is maradhatsz - és még hozzáteszem, mintegy rábeszélésképpen:
- Én nagyon szeretlek.
Az ilyen kedvességet viszonozni kell:
- Én is nagyon szeretem Apát! - mondja és kicsattog.

Szirka a szájába mutat és azt mondja:
- Az ínyeden vannak a fogaid.
- Hát ezt kitől hallottad? - csodálkozom, mert ilyenekről én szoktam leginkább beszélni.
- Jucitól.
Úgy látszik, a képzeletbeli barátokat is érdeklik a természettudományok. De nem csak őket.
Fenyőfák alatt ülünk le egy padra, dicsérem a fenyőillatot, Szirka meg elmagyarázza nekem, hogy az a gyanta miatt van. És mutatja nekem a könyvben, hogy ott a Szaturnusz.

Szirka énekel, a végét hallom:
- … a szomolúszág. A szívem kopog, élzem, hogy kopog.


- Minden kő alatt van valami izgalmas - bölcselkedik Ármim.


Szirka rajzol (sajnos kifakult a rajz, nem tudom megmutatni):
- Mindenkinek kék sapkája van? - kérdezem.
- Azért mert csoportban vannak.

Ármin vezényel: jobbra arc, balra arc

Szirka indul az udvarra, visszahívom, hogy nem akar-e buborékfújót vagy krétát vinni magával. Örömmel szed össze mindent ("Árminkának is viszek buborékfújót!") és kilibben az ajtón:
- Anyuci, hálásan köszönöm!

Amikor együtt szerepjátékoznak, az felülmúlhatatlan. Ármin rohan ki a gyerekszobából:
- Nem találtam meg a kakicát, a majom lesz az új gyermekünk - mondja Szirkának. - Dugd be a majmot a pocakod alá.
Szirka nevezett majmot a pólója alá dugja, majd megszüli: sssz hang kíséretében kirázza a ruhájából, és már indulnak is a parkba, de kiderül, hogy "sok szúnyog van, be kell téged kenni." Indulóban felveszik "a legszebb ruhájukat". Kesztyű is tartozik hozzá. 30 fokban.

Ármin:
- Magas, mint a Limonája

Minden kirándulás fénypontja az uzsonna.


Ármin érdeklődik, hogy melyik étel egészséges, melyik nem. Egyik vacsora közben megkérdezi:
- A börtönben egészséges ennivalókat adnak?

Szirka nagyon változatosan tud felháborodni:
- Ez hideg! Nem vagyok én jegesmedve! (Hűtőből kivett gyümölcsöt kapott.)
- Ne parancsolgass nekem, mint egy szolgának! (Kezet kellett mosnia, amikor hazaért.)
- Hagyd abba, te rusnya!
- Ne adj nekem almát, nem vagyok én kukac!

Ármin forgalmas jelenetet rak ki matricákból, a járművek kissé egymás hegyére-hátára kerülnek, de megnyugtat:
- Csak a kavdok karambolnak.



Ármin büszkélkedik, milyen jól tudja "minden állat borját", mire én azt hiszem, hogy tényleg tudja a kicsinyek nevét, de így kezdi sorolni:
- Juh borjú, ló borjú.

Esti vergődés Szirkánál, vacsora után második kör kaja, a paradicsom nem olyan kerek, mint a Márkusé és nem öt szelet kenyeret kap. Mindenfélével győzködjük, végül már ő is szeretné abbahagyni a nyávogást, de nem megy olyan hirtelen:
- Meg kell várni, míg összeszedem magamat! - nyafogja még a végére.

2013. szeptember 29., vasárnap

Tukánkor; kedves fényem

(Nyári gyűjtés, 1. rész)

Ármin rajzol:
- Szép nyári idő van, esik az eső.

Szirka tervezgeti, hogy milyen meséket akar hallgatni. Szegény Dzsoni, utána Kvantum Fantum.
- Kettő után még egy jön, akkor három lesz! - vázolja fel a terv végkifejletét szemöldökkerekítős, hadonászós lelkesedéssel.

Szirka Beusnak is fest.
- Ez mi? - kérdezem.
- Egy létra.
- Hova mászik vele Beus? - viccelődök.
- Mindenhova!
Mivel egy fa is van a képen, megkérdezem:
- A fára is is fel tud vele mászni?
- Nem tud, ez egy festmény!

 - Nézd, Anya, fürdőkád! Ezek a habjai.


Ármin rajzolt cápát meg két kiskacsát ugyanarra a lapra, de feloldja a várható tragédia fenyegetését:
- Szerencsére az anyjukkal vannak!

Ármin már felvette a fürdőnadrágját, Andris kéri, hogy mutassa meg Szirkának, hol van az övé. Ármin kivezeti Szirkát a teraszra, feláll a kisszékre a szárító mellett, felnyúl a fürdőruhához, meg is fogja, közben végig magyarázza, hogy mit csinál, aztán leszáll, és hagyja, hogy Szirka magának csináljon mindent.

Ármint kérem, hogy vegye fel a narancssárga rövidgatyóját.
- Ezt nem lehet narancssárgának hívni, mert ez emberbőr színű.

Ármin egy fordított távcsővel nézeget:
- Kis képeket készítek. Én vagyok a röngenző.

 Ssssz, a keleti széllel érkezett.

Megint "bolygós" korszak van. Mindig süt-e a nap, milyen színűek a bolygók, ilyen kérdések vannak, úgyhogy belefogok elmondani azt is, hogy a kánikulát, ami most van, a csillagok miatt hívják így. Próbálom magyarázni nekik, hogy mi az a csillagkép, mutatom a Nagy Kutyát a könyvben, aztán szóba jön a Vízöntő, Halak, Kos, Bika stb, amikhez a családban lehet születéseket kapcsolni. Árminka érteni akarja:
- Ki született tukánkor?

Ülnek egymás mellett, rajzolnak, közben megbeszélik, mit rajzoljanak.
- Ki kell találni az okos fejeddel - mondja Szirka. - Kell tűzoltó fülke, kell tűzoltóság.
Kicsit később Ármint hallom:
- Fájömen. Úgy híjják a Tűzoltó Vilit Angolországba.

Szirka becézi az apját: Egyszer illatos napsugaram, máskor kedves fényem.


 Dr. Szirka ollóval gyógyítja bóbiskoló édesapja szőrét

Vacsora közben Szirka tudós arcot vágva bejelenti:
- Azt is tudnod kell, hogy a minomságokat berakod a gyormodba. Amikor berakod, akkor - kezével varázsló mozdulatot tesz és tágra nyílt szemmel mondja: - eltűnik!
Soha jobb alkalom nem volt arra, hogy előszedjük az ajándékba eltett könyvet az emberi test működéséről. Olvasgatva kiderült, hogy Szirka tudja, hogy a hátunkban levő csont a gerinc (előző nap az ebédnél mutatta meg mindenkinek az állkapcsát) Ármin pedig este beleket rajzolt:
- Látod a vékonybelt? - mutatja nekem.
- Ühüm. Vastagbélt is rajzoltál?
- Igen, mindféle belet.
(Két nappal később pedig a csigolyákat mutogatta Szirka, hogy mindenkinek van. Ármin még arra is emlékezett, hogy mindenkinek hét nyakcsigolyája van.)

Szirka izgatottan szalad be egy könyvvel:
- Képezd el Anya, a borznak is születtek kicsikéi. Olyan picikék, mint a tökmag!

Balaton, vízimádás, de minden alkalommal, amikor Szirka kijön a vízből, elmondja:
- Reszeketek, mint a kocsonya.

Szirka rajzol, sok-sok ujjú kislányt.
- Hány ujja van annak a kislánynak?
- Mondjuuuk, mint az anyukájának!

Szirka bizonyos étkezéseket külön celebrál. Előveszi a kisasztalt, terítőt rak rá, szépen metgerít a babáknak (nekik is kell igazi ennivaló, innivaló) és ott falatozik.

Meg is vagyunk. Na, 'óétvágyat mindenkinek!

Egyszer épp vendégek voltak, egyiküket Szirka rávette, hogy üljön be mellé.
- Nem tudok beülni ehhez a kicsi asztalhoz - próbálkozik a vendég a térdeit reménytelenül rakosgatva.
- Meg kell tanulnod! - biztatja Szirka.

Szirka leterít a földre egy pakli játékkártyát, aztán hív játszani (előbb Ármint, aztán engem):
- Az a szabály, hogy ki kell találni, milyen állat rejtőzik alatta.
Nagyon tetszett, hogy ilyen választékosan fogalmazta meg, küldtem, hogy Andrisnak is mondja el a szabályt, de akkor már az volt a vége, hogy "ha megtalálod a párját, fel kell dobni a égbe!"

Ármin lát egy két év körüli kisfiút egy babakocsiban üldögélni. Döbbenten mondja:
- Láttam egy kisfiút babakocsiban, aki NEM IS VOLT BABA!
Tovább töri a fejét ezen a rendkívüli látványon:
- Lehet, hogy ő akarta. Ő akart beleülni a babakocsiba. Vagy az is lehet, hogy még nem született meg a kicsikéjük és addig ő babakocsizik. Még nem született meg a kislány testvére. Lehet, hogy három testvére van, két kislány, meg egy kisfiú.

Szirka hozzáfog a frissen kisült süteményhez, Ármin már kintről kiabál neki és szalad be, hogy megmentse:
- A sárgabarack nagyon forró! Óvakodj ne hozzáérni!


 
Önrúzsozás filctollal

Ármin, megmárosodva a gondolattól, hogy minden állatot le tud rajzolni, 5-6 állat után megkérdezi:
- Milyen állat van még?
- Katica.
- Nem, nem arra gondoltam. Akkor a zebra?

Ármin énekel:
- Szeli a tenger habjait a kis Sally - kezdi, de nem tudom megjegyezni, pedig volt még benne citromcápa meg oroszlán vérnyomása is. Jó rím volt a Miska-hamiska vagy a bekanyarodunk-bearanyodunk is. Még mindig furcsa egy ekkora pöttömség szájából olyanokat hallani, hogy Szirka már hetedhét határon túl jár vagy hogy Figyelemre se méltattál. De még furcsább a Befőti Sándor.

2013. szeptember 11., szerda

Az elmúlt napok leggyakrabban hallott kérdései és a válaszok

Milyen az iskola?

Hát ilyen.


Hogy tetszik Szirkának az iskola?

Így.

Vidáman megy, vidáman jön, mesél az osztálytársakról, a feladatokról, sikerélményekről, de leginkább arról, milyen minomságokat adnak. Találkozott régi ovistársával is ("Nem mosolygott. Csak bámult rám.") Bírja a négyig maradást is (nekünk nagyon hiányzik) és köszöni, nem akar itthon maradni pihenni. "Ügyes, iskolás nagylány vagyok."

Képek az elsősök avatásáról az iskola honlapján.

 
Clicky Web Analytics